Blog

Október 23-án az elmúlt évekhez hasonlóan idén is futócipőt húztam. Az Ötpróba és a BBU által megrendezett Kolonics György Emlékfutáson hazánk felejthetetlen kenusára emlékezve futottunk. A különböző távokon összesen több mint kétezer sportoló rótta a kilométereket ezen a borongós, ködös őszi napon.

A járványhelyzet miatt szeptember közepén az UB-t elengedtem. Ehhez képest, a Balaton-kör utáni héten, a Sparon rajthoz álltam. Hol itt a logika? Pedig van. Magától a futástól nem féltem, de az egész napos közös autózástól, a sok találkozástól eléggé tartottam. Aztán hogy jól döntöttem-e? Ez örök rejtély marad.

Október második hétvégéjére szép időt jósoltak meteorológusaink, így nem hagyhattam ki ezt a jó lehetőséget pontjaim szaporítására. Persze igazából nem a jó idő volt az indok, inkább csak pozitívum, a Spar maraton nevezésem már januárban megvolt és a Strázsa túra is korábban le lett már fixálva. Jó döntés volt mindkettő, így lassan átlépem a 200 pontot, újabb élményekkel gazdagodtam, ráadásul

Tovább

Sokat kellett várnom rá, de megérte. Az utolsó napokban már kifejezetten izgultam, mikor indulunk, milyen lesz, hogy fogok teljesíteni. Az elmúlt években a Balatonman triatlonfesztivál kiemelkedett a számos kedvenc sporteseményem közül. A hétvégén, több mint egy év után, újra elrajtoltunk a kenesei strandon.

Ha szeptember, akkor Wizz Air, ha Wizz Air, akkor félmaraton. 2014 óta minden évben. Más táv idén se jöhetett szóba.

A COVID helyzet és a nyári pangás miatt nekünk hobbisportolóknak inkább csak a monoton edzések maradtak az elmúlt hónapokban. Így aztán már nagyon vártam az őszi szezon kezdetét, amit az iskolakezdéssel érkező Wizz Air félmaraton indított el. A vírushelyzet hatása maximum a külföldiek számában jelentkezett, a profin lebonyolított versenyen több ezren sportoltunk jó hangulatban.

Már érvényes nevezésünk volt a Garmin WTF Szentendre 12 km-es távjára, de hogy a 3 betűs mozaikszó pontosan mit takar, csak később tudtam meg. WTF (Way to The Forest), de szerintem a Way up The Hill megnevezés jobban illene rá, pedig nekünk csak 280 méter szint jutott.

A mostani sűrű hétköznapjaim és hétvégéim után már nagyon vártam, hogy újra egy ötpróbás esemény következzen. A téli időszak miatt nem dúskáltam lehetőségekben, de szerencsére a Valentin-napi Föld Alatti Futás csak rám (és sokunkra) várt. A távon nem gondolkoztam sokat, jöhetett egy újabb félmaraton.

Január második felétől rákaptam az erdei túrázásra és az óta négyből három hétvégén ezzel mulattam az időt.

Szörnyen rohan az idő: fél év és olimpia, közben nekem az egész olyan, mintha csak most szereztem volna meg az első pontjaim.

A lerövidített siófoki félmaraton után szögre akasztottam a futócipőt, és sétával, spinninggel, erősítéssel próbáltam pótolni az elmaradt futókilométereket – felemás eredménnyel.

Fura, hogy már számos kőbányai futóversenyen vettem részt, de eddig a Halloween Run valamiért kimaradt. Idén ezt a mulasztásom végre bepótoltam. Noha az egyik legrövidebb távon, de egy nagyon látványos és szórakoztató futáson vagyok túl.

A tavalyi Siófoki félmaraton után újra Marcival vágtunk neki az év végi Balaton-parti 21 km-es futómókának, de ez nem a második közös versenyünk volt! Kőbányán és Zsámbékon 10-11 km körüli távot futottunk, Siófokon pedig mindkét évben 21-et. Vagyis…De erről majd kicsit később.

Megérkezett az ősz, a hűvösebb idő, vírusok és baktériumok szállnak szerte a levegőben.

Október 23-án már harmadszor vettem részt a Kolonics György emlékére szervezett futóversenyen. Pazar szervezés, szuper pálya és ami a legfontosabb, egy nemes cél.

Pontok tekintetében abszolút jól állok az Ötpróba programban, de szeptember negyedik vasárnapjáig az előírt 5 sportágból csak futásban és túrázásban jeleskedtem.

Már-már csodaszámba megy, hogy végül rajthoz mertem állni a hatodik Wizz Air Budapest Félmaratonomon, és komolyabb nehézségek nélkül még célba is értem, illetve értünk.

Habár úgy hozta az élet, hogy az Ötpróbás események terén egy kisebb nyári szünetet tartottam, a sport nem állt meg. Futkároztam mindenfelé, külföldön és kis hazánkban egyaránt, de a nyár végére már nagyon hiányzott a versenyhangulat. Az elmúlt években ha szeptember, akkor egy dolog biztos volt: Wizz Air félmaraton. Most is ezzel a versennyel tértem vissza a pontgyűjtés rögös és

Tovább

Nem sokat vacilláltam, júliusban melyik versenyen induljak: egyből a Hungaroring, azon belül is a 12 km-es táv mellett döntöttem, és már kerestem is, kivel futhatnék. A futós csoportokból nem jelentkezett senki, ezért az esemény Facebook oldalán próbálkoztam, nem is eredménytelenül. Egy ismeretlen futó, Rita vállalta, hogy körbeszáguld velem háromszor a Hungaroring aszfaltkörén, de hogy biztosra menjünk, Klára személyében tartalékpilótám is

Tovább

Június utolsó hétvégéjén a nagy melegben rengetegen vettünk részt valamilyen sporteseményen. Én mindkét napot kihasználtam, szombaton hatodszor úsztam át a Balatont, vasárnap pedig a Szent László napi félmaratonon küzdöttem a kilométerekkel, így aztán az élmények és eredmények mellett kilenc pontot is bezsebeltem.

Az év eddigi legmelegebb, rekordokat döntögető napján, 37°C tűző napsütésben talán sokunknak nem volt kedve a szabadban sportolni. A szervezők megérezhették a rekord meleget, az Ötpróba naptárában aznapra csak éjszakai programokat találhattunk. Hogy ne maradjunk mozgás nélkül, a Mozgás Éjszakája és a Gödöllői éjszakai gyalogos teljesítménytúra közül választhattunk, én ez utóbbin vettem részt.

Van az úgy, hogy az ember nekiáll, felkészül testben és lélekben, kiadna magából mindent, hogy aztán egy (kettő) szerencsétlen közjáték keresztülhúzza a terveit, reményeit, vágyait és úgy mindent. Szerencsére nem sok ilyenben volt részem, de sajnos ezt élhettem meg az idei Balatonman triatlon versenyen. Ennek ellenére az esemény hangulata, atmoszférája, az út – amelyen végigmentem – olyan magával ragadó volt,

Tovább

Ebben a hónapban két ötpróbás eseményen is rajthoz állhattam, de még május első napjaiban is kérdőjeles volt, hogy ez a kettő melyik lesz. Az első hétvége programja aztán hamar kitisztult, miután kényelmi okokból a XVI. SMR Szigetköz Félmaratonról lemondtam, és helyette Zsámbékot választottam. De akkor még mindig a levegőben lógott, hogy a következő hétvégén mi lesz…

Az elmúlt években már tradícióvá vált, hogy tavasszal a Balaton körül tekerjek. Egyik első beszámolóm a tavaly – Dáviddal és öcsémmel végigtekert – „Kiskör”-ről szólt. Idén Dávid sajnos nem tudott csatlakozni, így a Balatonkör esemény keretében tesómmal ketten (és persze a több száz sporttárs) vágtunk neki a teljes tókerülés 206 km-ének.

Megvan az ötödik félmaraton a Vivicittán! Az időeredményemmel ugyan nem vagyok maradéktalanul elégedett, de nem lehet mindig tökéleteset „alkotni”.

Majdnem két hónap pihenő után április közepén végre újra jutott időm ötpróbás pontszerző eseményeken részt venni. A hétvége mindkét napja kellemes meglepetéssel szolgált: szombaton a Szabadszállás környéki homokbuckákon égettük a kalóriákat Zsófival és családjával a Strázsa Teljesítménytúra keretében, míg vasárnap a harmadik Vivicittá félmaratonomat teljesítettem régóta remélt, de nem várt eredménnyel.

Az elmúlt hétvégéig csak egyszer, 2017 őszén fordult elő, hogy az Ötpróba program keretében nem futóversenyen gyűjtöttem a pontokat, hanem túrán. A hónap utolsó vasárnapján aztán újra sarokba hajítottam a futócipőt, és Mercivel nekivágtunk a második erdei kirándulásnak.

Miután korábban többször is nagyon élveztem, de tavaly nem jutottam el egyik kőbányai földalatti futásra sem, idén február 23-át előre megjelöltem a naptáramban.

Bevált dolgokon ne (sokat) változtass – ennek szellemében idén, csökkentett távon ugyan, de ismét nekivágtunk a gödöllői Téli Margita túrának. Tavaly inkább a teljesítményre, ebben az évben viszont a túrára fektettük a hangsúlyt. Így sem unatkoztunk, számos természetjáró sporttárssal együtt, remek kirándulóidőben jártuk be a környék néhány látnivalóját, közben az állatvilággal is hol nyugodtabb, hol meghökkentőbb módon ismerkedhettünk.

Hosszú csend, pihenés és súlygyarapodás után a hétvégén végre elindult számomra a 2019-es sportév. Januárra nem jellemző a sok verseny, mint az elmúlt 3 évben mindig, idén is a Zúzmara Futófesztvál volt az első kihívás. A bátrabbak akár hét pontért is futhattak, én megelégedtem a szokásos 21 kilométeremmel.

Talán már nem túlzás azt kijelentenem, hogy az elmúlt években rengeteg futóversenyen vettem részt. Eddig azonban valahogy a szigorúan vett terepfutás mindig lemaradt a palettáról. Voltam akadályfutó versenyeken, mint a Brutálfutás vagy Spartan Race-ek, de valódi terepfutó versenyem nem volt. Ez a helyzet a hétvégén megváltozott, végigvágtáztam az Intersport Terepfélmaratonon, majd levezetésnek a családdal túráztunk egy rövidebbet.

Tavaly óta számomra október 23-a nem csak ünnep, munkaszüneti nap, de egy szuper verseny, a Kolonics György emlékfutás időpontja is. Az esemény – nemes célja, hangulata, a számomra ismeretlen helyszíne és jó eredményem miatt – az elmúlt évben felkerült a kötelező futásaim közé. Szerencsére, ahogy az alábbiakból kiderül, idén sem kellett csalódnom, ismét egy emlékezetes futás sikeredett.

Nem is tudom, hogy az idei hányadik SPAR Maratonom volt. Az biztos, hogy 2014 óta mindegyiken részt vettem, de hogy előtte hány versenyen… Szerintem 2007–2008 óta szinte minden évben, de mivel akkoriban még nem voltam grafomán, nehezebb visszaidézni ezeket az éveket. De mielőtt bárki is azt gondolná, már a 10. maratonom környékén járok, ki kell ábrándítanom. 🙂 2013-ig 7–10 km-es

Tovább

Noha az idei évem legmeghatározóbb sportélményét már május végén átéltem, szerencsére az év második fele is sok emlékezetes pillanatot hoz(ott). Két hete, két nem Ötpróbás eseményen is a dobogó legfelső fokán állhattam (egyiken párosban, másikon egyéniben), most hétvégén pedig lezajlott az ősz csúcseseménye, a SPAR Budapest maraton. Negyedszerre álltam rajthoz és az egyéni csúcs mellett ismét rengeteg tapasztalatot szereztem.

Nem, nem az 50. évemet töltöttem be, az még kicsit odébb van, hanem szeptember 9-én lefutottam ötödik Wizz Air Budapest Félmaratonomat. De rég is volt, amikor 2014-ben a Városligetben első 21 km-es versenyem rajtjára vártunk Patrival… Épp a Wizz Airen. És mennyi minden történt azóta, mennyi verseny, mennyi ismerős és barát, mennyi élmény…

Sajnos ez a nyár is elszaladt, sok pihenéssel, több edzéssel és még több munkával. Mint az utóbbi években mindig, idén is a Wizz Air félmaraton indította az őszöm. Most kissé hasonlóan éreztem magam, mint Orsi írta a Balaton-átúszásos beszámolójában: ha az ember több éve sorban mindig ott van a rajtnál, már nincs meg az a felfokozott izgalom a verseny iránt…

Tovább

A július első, mint később kiderült, egyetlen versenyét jó régen, lényegében már decemberben sikerült lefixálni Timivel a III. Szegedi Jótékonysági Félmaratonon, így komolyabb fejfájást nem jelentett, hogy sem a magyaregregyi Máré-futás, sem a 24 kör a Hungaroringen nem jött össze.

Az idei Balaton-átúszás számomra a korábbiaktól nagyon is eltért. Márpedig, ha azt mondom, hogy a korábbiaktól, akkor elég régi hagyományról beszélek, hiszen idén tizenvalahányadszorra vágtam neki az 5,2 km-es távnak. Ennek megfelelően ez az esemény nekem már nem okoz akkora izgalmat, egészen más a „kapcsolatom” vele. Viszont így, hogy idén a sok halasztás miatt egy napra esett az átevezéssel, már

Tovább

Lassan egy hónapja, hogy részt vettem a Kazinczy Szalánc 50-es túrán (táv: 53,3 km; szint: 1940 m), de kellett egy kis idő, hogy leülepedjen bennem minden, és méltó beszámolót tudjak írni róla. Ahogyan Ági barátnőmmel az odaúton beszélgettünk, a túrázás már csak ilyen: képtelenség szavakba önteni, pláne azonnal. Először fontos, hogy a sok élmény megtalálja a helyét, hogy abból ha

Tovább

Az elmúlt évek fix nyári programja számomra legnagyobb tavunk átúszása. Öcsémmel és Dáviddal szinte már menetrendszerűen teljesítettük az 5,2 km hosszú távot. Idén a többszöri halasztás miatt korábbi társaim nem értek rá, de csatlakozott hozzám Gergő barátom. A halasztás arra is jó volt, hogy halmozzam az élvezeteket, ugyanis szintén erre a szombatra esett a Balaton-átevezés, amellyel már a tavalyi évben

Tovább

Mit tehetsz, ha már kezded unni a menetrendszerű, esti, monoton futópályás kilométereket? Új kihívásként – a manapság divatos „hagyd el a komfortzónád” szlogen jegyében – érdemes részt venni egy sáros akadályfutó versenyen. Erre tökéletes alkalom volt a Brutálfutás, ahová elcsaltam gyanútlan barátnőmet és a húgát is.

Alig 6 nap telt el, s számomra szombaton elérkezett egy újabb Ötpróba esemény pillanata. Most mondhatnám, hogy azért, mert a K&H félmaraton után muszáj volt azonnal elmozdulnom a sátáni 66-os pontról, de megnyugtatok mindenkit: messze nem erről van szó! Az igazság az, hogy a Mozgás Éjszakájával újabb remek élményre nyílt lehetőség, ezért úgy éreztem, nekem is be kell neveznem azonnal!

Tavaly ősszel nem sikerült az Ultrabalatonra csapatot találnom, így a 2018-as tókerülés kimaradt. De hogy az idei május se teljen el komoly kihívás nélkül, arról Dóri, a segítőm gondoskodott. November 2-án este (a dátumot nagyon megjegyeztem) jött az üzenete, hogy fél év múlva van-e kedvem Keszthelyen maratont futni vele. Váratlanul ért a kérdés, de a válasz szinte azonnal megszületett. Vágjunk

Tovább

Régóta tervezem, hogy egyik-másik Ötpróba esemény után írok egy rövid szösszenetet, de a múlt hétvégi I. Őrségi Kerékpáros és Terepfutó Fesztivál végképp kimozdított a holtpontról, és ma reggel végre billentyűzetet ragadtam. Olyan mély hatással volt rám ez a verseny, hogy úgy érzem, muszáj elmesélnem másoknak is, hogy jövőre minél több futó ott legyen.

Régi álmom volt, hogy végigcsináljak egy középtávú triatlon versenyt. Már két éve úgy éreztem megpróbálom, de akkor végül halasztottam. Tavaly be is neveztem egyre, de térdsérülés miatt vissza kellett mondanom. Idén viszont – habár sok minden próbált keresztbe tenni – már semmi sem állíthatott meg, a hétvégén öt pontért sikeresen teljesítettem a Balatonman Kenese versenyt.

Ki ne imádná a magyarok tengerét, sokunk gyerekkori vakációinak helyszínét, a vizet, a tópartot, a hangulatot, szóval úgy nagyjából mindent, ami a Balatonhoz kötődik? Tavaly kétszer is körbetekertem, futottam a partján, átúsztam, fürödtem benne, csúszkáltam a jegén, dolgoztam rajta.

2015-ben futottam először a Vivicittán félmaratont, és azóta minden évben megismételtem ezt. Nem könnyű verseny, leginkább az óriási tömeg miatt, de az elmúlt 3 évben sikerült jól kikupálódnom, így az idei lett a második leggyorsabb Vivicittán elért időm. Persze jobban örültem volna, ha megdöntjük a 2016-os eredményt, de az akkori 2:02:08-as abszolút rekord megjavítását nem éreztem reálisnak. Most annak is

Tovább

A szombati Vitézlő túra és utazgatás valamint barátomék zenekarának estébe nyúló búcsúkoncertje után (ahol a kelleténél eggyel több alkoholos izotóniás italt ittam), a vasárnap reggel nem épp bombaformában talált. Gyors reggeli után fél nyolc előtt már úton voltam a helyszínre. A futótársakkal megtöltöttük a teljes 4-6-ost, a BKK készülhetett volna az eseményre sűrűbb menetrenddel, mert voltak, akik már nem fértek

Tovább

Az elmúlt szép napos, áprilisi hétvégén már újdonsült bloggerként – a szokásos vidám, optimista hangulat mellett az első „éles” cikk miatt némi félelemmel – vágtam neki a pontok és pozitív impulzusok gyűjtésének. Ez a bejegyzés a szombati Vitézlő túrás élményekről szól, a későbbi pedig a vasárnapi Vivicittás részvételről.