Október második hétvégéjére szép időt jósoltak meteorológusaink, így nem hagyhattam ki ezt a jó lehetőséget pontjaim szaporítására. Persze igazából nem a jó idő volt az indok, inkább csak pozitívum, a Spar maraton nevezésem már januárban megvolt és a Strázsa túra is korábban le lett már fixálva. Jó döntés volt mindkettő, így lassan átlépem a 200 pontot, újabb élményekkel gazdagodtam, ráadásul a bakancslistám is rövidült egy ponttal…
Szeptemberben az Ötpróba honlapot böngészve szúrtam ki az újabb szabadszállási túrát. Ezt Zsófival gyorsan be is írtuk a naptárba, úgy álltam hozzá, egy szombati rövid (17 km-es) túra jó átmozgatás lesz a maraton előtt. Akkor még nem tudtam, hogy milyen napjaim lesznek előtte, de így visszagondolva ismét bevállalnám.
A Honvéd Nyugdíjas Klub által Szabadszállás környékén szervezett túrákat az Ötpróbának köszönhetően ismertük meg. Az eddigi két alkalmunk nagy élmény volt, így aztán idén is nekivágtunk. A gondom csak annyi volt, hogy már a csütörtököm is alvásszegényen telt, pénteken meg egy bő 16 órás munkanapot dolgoztam le. Ezek után szombat reggel 4 óra alvás után indultunk neki az útnak, négyesben Zsófi apukájával és Lekvár vérebünkkel.
Az esemény rajt/célhelyszínéül szolgáló egykori laktanyában gyorsan elintéztük az itinerek felvételét. A mi távunk a laktanyától távol kezdődött, ahová busszal vitték ki a túrázókat. Kicsit várnunk kellett a buszra, majd nagyon sokat pár túratársra, akik a 10 órai indulás pillanatában találták ki, hogy még visszabaktatnak a versenyközpontba.
A buszút után kényelmes tempóban, beszélgetve indultunk neki a távnak. Lekvár alig bírt magával, nagyon élvezte a természetet, fel-alá rohangált és barátkozott, a túra végére kisebb sztár vált belőle. Igazi túraidőnk volt, a homokbuckákat megmászva sorra vehettük le az egyes ruhadarabokat. A frissítőpontokon idén is nagyon kitettek magukért a szervezők, volt ahol pálinkával kínáltak minket, és a már szokásosnak mondható kenyérlángos idén is nagyon finom volt.
A tavalyihoz képest néhány szakaszon ellentétesen haladtunk ugyan, de az útvonal már ismerős volt. Sorban állás a lángosért, illetve a kezdeti kényelmes tempó miatt, hogy elérjük a székelykáposztát, illetve a szintidőből se csússzunk ki, az utolsó harmadot kissé erőltetett menetben tettük meg, amiért aztán kárpótolt a finom ebéd a napsütötte udvaron. Kis pihenés után indultunk a másnapi rajtszámot átvenni és haza. Nagyon jó hétvégi program volt a túra, számos Ötpróbázóval, családias hangulatban. A naptárba be is írtuk a téli Strázsát 2021. első eseményeként.
A másnap egyáltalán nem indult ideálisan. Utazgatás, szombat esti bevásárlás, összepakolás után ismét meg sem közelítettem a 8 órás alvásidőt. Idén a tésztaparti is kimaradt, az előző napok étkezéseire sem tudtam kellő figyelmet fordítani. Ráadásul úgy indultam el reggel, hogy a bérletem és telefonom a lakásban hagytam, siethettem vissza értük…
Ilyen előzmények után örültem, hogy 8:55-kor már a rajtzónában álltam maszkban, nagyjából bemelegedve. Ami reményre adott okot, az a kellemes szélcsendes, 13 fokos futóhőmérséklet és az elszántságom volt, hogy idén jobban fogok taktikázni. A csökkentett létszám ellenére is jó hangulat és futók végeláthatatlan sora várta a rajtot. 9 után pár másodperccel aztán elindultunk.
Folyamatosan az órámat figyelve sikerült felvennem egy jó 4:10 körüli tempót. A Margit híd első megmászásáig éreztem kicsit zsúfoltnak a pályát, onnan szétszakadt a mezőny. Sikerült jól tartanom az iramot, 14 km-nél a cél mellett elhaladva (épp eleredt az eső, de ez sem zökkentett ki) bőven egy órán belül voltam. Légzés, pulzus teljesen rendben volt, ezt látva arra gondoltam hátha… de nem akartam elkiabálni.
Mivel a saját edzéseimen sem nagyon szoktam frissíteni, elhatároztam, hogy a verseny első felében nem fogom evés-ivással húzni az időt és terhelni a gyomrom. Fizikálisan jól éreztem magam, pár korty víz és iso csúszott csak le az első 20 km-en. Újra a rakparton futva becsatlakoztam egy futópároshoz, akik nagyon jó tempót mentek. Reméltem, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi, nem fogok 25-26 km-nél kipurcanni. A srácok mögött futni nagyon jó döntés volt, húztak magukkal és szerencsére nem jött se holtpont, se összeesés, ráadásul közben az eső is elállt.
A táv kétharmadát 2 órán belül tettem meg, ekkor már nagyon lelkes voltam. Ott lebegett a szemem előtt: Sikerülhet! Persze azért nem volt sétagalopp, 30 km környékén éreztem az elmúlt napokat, az alváshiányt, éreztem, hogy ha erőltetném a gyorsabb tempót, jönne a combhajlító görcs és az álmok újabb szertefoszlása. Ezért próbáltam taktikus maradni, visszafogtam, amikor kellett és küzdöttem, amikor muszáj volt. A Margit hídra felfutás után már nagyon elegem volt a hidakból, de mentem tovább. A rakpart felé haladva lepacsiztam volt osztálytársammal, a bíztatás nagyon jól esett. A két srác, akiket követtem itt már lehagyott, de így is olyan nagyszerű futók vettek körül, mint Beda Szabolcs.
A pesti rakpart és a hajrá előtti kilométerek azzal teltek, hogy próbáltam tartani a tempót. Ekkorra már kicsit többet frissítettem, ittam a magnéziumot és az izotóniás italt. Lassan aztán magam előtt láttam, majd meg is másztam a Szabadság hidat. Az utolsó kilométernél még majdnem 6 perccel voltam 3 órán belül. Ekkor már tudtam, elhittem, sikerülni fog. Végig mosolyogva, bő 4 perc alatt, szinte extázisban futottam meg az utolsót: 2:58:29! Hatodik nekifutásra sikerült, 3 órán belüli maraton! Nagyon boldog és büszke voltam, na meg kissé elgyötört.
Most már, hogy mind a “84 percen belüli félmaraton” és a “3 órán belüli maraton” pontokat kihúzhattam a bakancslistámról, szinte elfogytak a céljaim futás terén. Azért a történetnek nincs vége, az Ötpróba eseményein biztos tudok majd újakat találni, legközelebb a Kolonics György Emlékfutáson nagy élmény lenne ismét dobogóra állni.
