A sport szeretete az egész életemet áthatja. Egy-egy versenyre való felkészülés rengeteg energiával tölt fel, mivel tudom, hogy az egészet önerőből hajtom végre. Így a rajtvonalra odaállni már óriási eredmény. A sportélményeim hol humorosak, hol felemelők, hol emberiek. Vicces volt, amikor lekéstem pár perccel a rajtot egy versenyen, és a már teljesen üres kifutón egyedül rohantam végig a mezőny után. Felemelő pedig, amikor a férjem és a kisfiam várt a célban az első maratonom után, vagy mikor váltófutások után többször is édesapámmal és valamelyik testvéremmel együtt futottam be a célba.

Nagyon későn kezdtem el futni, 59 évesen. Annyira beleszerettem, hogy folyamatosan növeltem a távot. 60 évesen futottam az első maratonomat. Igyekeztem felkészülni rá, összeszedni minden erőmet. Valóban igaz, hogy fejben dől el minden: sikerült megcsinálni. Úgy gondoltam, hogy egyszer lefutom a maratont, de amikor beértem a célba, akkor tudtam, hogy nem állok meg itt. Azóta 11 maratonon vagyok túl, és megvan egy 50 km-es távom is. Az unokámat szintén elviszem ötpróbás eseményekre. Kicsi még, de szeretném, ha megszokná, hogy a mozgás öröm és egészség. Élvezi ő is, kezd ráérezni, hogy muszáj mozogni, akármit. Ha csak sétál, akkor is.

Kezdetben rehabilitációként kezdtem el sportolni, mert amikor a keresztszalagműtétem után a rehab véget ért, akkor éreztem, hogy kell valamit mozognom. Ekkor találkoztam az Ötpróbával. Gondoltam, kipróbálom. Jól tettem: nemcsak felmértem a saját képességeimet, hanem megszerettem újra az edzést, és meg is erősödtem. Megerősödött mind a műtött lábam, mind pedig – ami fontosabb – a lelkem. Életem legemlékezetesebb sportélménye az első félmaratonom volt, ahol először teljesítettem egy olyan távot, amiről nem is tudtam, hogy képes vagyok rá. Sikerült, és ez újabb löketet adott ahhoz, hogy szeressem a sportolást. A műtött lábam új erőre kapott.

Szeretem a változatosságot, hogy kipróbálhatom magam több sportágban. Pl. mindig is szerettem túrázni, de sosem jutott eszembe teljesítmény túrázni. A bringa is csak kiskoromban volt jelen az életemben, akkor is inkább összetörtem magam vele, most meg alig várom az újabb Balaton-köröket. Feszegetem rendesen a határaimat, és ezt az Ötpróba és a párom (Molnár Misi, szintén ötpróbázó) nélkül sosem tettem volna meg. A sport a mozgás örömén túl kikapcsolódást, barátokat és szerelmet nyújt nekem. Sosem késő. Semmihez.”