2017 áprilisa óta több mint 360 szabadidősport-eseményen nyílt lehetőség Ötpróba-pontokat szerezni az ország valamennyi szegletében. A rendezvények zömén megszokhattátok már, hogy mindig bőséges rajtcsomaggal, megfelelően előkészített és kimért útvonallal, frissítéssel, időméréssel és befutóérmekkel várnak – de vajon kik? A következő hetekben bemutatjuk azokat a lelkes szervezőket, akik időt és energiát nem sajnálva folyamatosan azon dolgoznak, hogy minél színvonalasabb eseményeken tölthesd el aktívan a szabadidődet. Ma Prohit, azaz Prohászka Attilát, a Tour de Pelso főszervezőjét ismerhetitek meg közelebbről. Nagyinterjú.
Mikor „fertőzött meg” a kerékpározás?
A kerékpározás még az Olimpiai Ötpróba őskorában fertőzött meg – 40 évvel ezelőtt – és gyűjtögettem a zsebpénzt, hogy ne egy utcai bringával kelljen teljesítenem a távot. 14 évesen sikerült megvenni a Szputnyik – visszatekintve – versenykerékpárnak nem igazán nevezhető csodát – 4 sebességgel. Emlékszem, a próba előtti napon, pénteken úgy tekertem le Kaposvárra, apu szerzett egy kollégiumban szállást. Akkoriban a 100 km-es táv leküzdésére csak a megyeszékhelyeken volt próba. Aztán a teljesítés után, bringával indultam haza délután. Igalban rám sötétedett és ott aludtam, majd másnap értem haza Siófokra. Ezzel a csodával (mármint csoda volt, hogy kibírta) 17 évesen abolgár tengerpartra is elkerekeztem egy jóbarátommal.
A kerékpározás mellet a technikai megoldások, majd a fejlődés is érdekelt. Ezt a Szputnyik kötelező és gyakori szervize alapozta meg, majd az első komolyabb bringa, egy Peugeot túraverseny, ami már 10 sebességes volt, aztán versenyzőként, amikor már közel csúcstechnikával álltam rajthoz, szóval azok a technikai megoldások lenyűgöztek. Akkor is és azóta is magam szervizelem a bringáimat – idegen még nem nyúlt egyikhez sem.A szervizelésre – a kötelezőn kívül is – volt szükség, mert voltak a kerékpározásnak – szó szerint – buktatói is… Az egyik ilyen baleset miatti vállsérülés miatt halasztanom kellett a tesi szakon, rögtön az első évben. De a versenyző akkor is élt bennem és nem adtam fel!
A kerékpározásban persze, a komolyabb dolgok csak főiskolás koromban kezdődtek, mert 1980-as évek végén alapítottuk meg a Siófoki Kerékpáros SC jogelődjét az Ezüstpart SE Kerékpáros szakosztályaként. Előtte 14 évig atlétaként, hosszú- és középtáv futóként mérettem meg magam, de 20 éves koromban a kerékpározás lett az egyik ”nagy szerelem”. Szóval nekem versenyzés az ehhez szükséges edzés jelentette a nagybetűs SPORT-ot 6 éves koromtól 29 éves koromig.
A versenysort mellett a szabadidősport hogyan került az életedbe?
Rengeteg mindent kipróbáltam… Ahogy az előbb említettem, az Olimpiai Ötpróba volt az az eseménysorozat, ami plusz kihívást jelentett, de akkoriban még – talán – a meghirdetett nyeremény volt (a Moszkvai Olimpiára való kiutazás lehetősége) a cél, aminek elérése – a kihívás mellett, számomra teljesíthető is volt. Akkor még más időket éltünk.Még nem voltam 14 éves, de szülői kíséret nélkül, egyedül elvonatoztam Balatonboglárra és úsztam át először a Balatont, úgy, hogy nem volt szülői nyilatkozat sem. Volt ugyan ellenőrzés: nagyjából 20 métert, azaz 10 kartempót bemutatva megkaptam az engedélyt és átúszhattam a tavat, nem sokkal szintidőn belül, 2 óra 45 perc alatt sikerült is. A futással és a túrázással nem volt gond, a bringázást is teljesítettem. Szerencsére az 5 sportágból 4-en kellett részt venni, hogy értékeljék a megszerzett pontokat. Amire akkor a rendezők sem számítottak, olyan sokan teljesítették az olimpiára utazáshoz a feltételeket, hogy végül úgy sorsolták ki az utazó keretet. Gyerekként ezt csalódásként éltem meg, hogy a feltételeket teljesítve, de mégsem utazhattam… Ennek ellenére az Ötpróbás futásokon, kerékpározásokon és Balaton átúszásokon sokáig részt vettem. A Balatont 9-szer úsztam át, a legjobb időm 1 óra 46 perc volt. Aztán volt Balatonfüred és Tihany között az Öbölátúszás, 2-szer ”úsztam meg”. Mivel a futást versenyszerűen űztem, úszni tudtam és már bringám is volt, 18 éves koromtól ki-kirándultam az akkori új őrület, a triatlon felé is. Már kerékpárversenyzőként, 24 és 25 évesen a nagyatádi eXtremeMan-t is teljesítettem 12 óra körüli idővel.
A fősulin kötelező sítáborban tanultam meg síelni, ez lett egy másik nagy ”szerelem” a rekreációs sportok közül. De balatoni gyerekként, ha már a vitorlázással nem kerültem kapcsolatba, legalább szörfözni megtanultam. Patyi Janó említette a ”túlélőversenyt” – én csak kalandtúrának nevezném, szerencsére én is a győztes csapat tagja lehettem. A nyeremény egyik – választható – része az volt, hogy egy hetes Snowboard oktatáson vehettünk részt – na, ez a sport lett az, amit azóta sem gyakoroltam.
Én a versenysport területén szereztem az első élményeimet. 6 évesen kezdtem atlétikával. Ötödikes voltam, amikor már a gimnazistákkal együtt edzettem a gimi előtt lévő 200 méteres futópályán. 20 éves koromig atletizáltam és utána ”nyergeltem” át a kerékpározásra. Nekem, ha szigorúan vesszük, a versenyzés is szabadidősport volt – igazolt versenyzőként is, hiszen nem fizetésért, hanem kedvtelésből és szabadidőben, először tanulás, majd munka mellett űztem az országúti kerékpározást. Saját pénzből vett bringával, a többnapos versenyeken szabadság terhére tudtam részt venni. Szerencsémre nagyon gyors voltam, de ha a bringám hegyet látott, egyből behúzta a féket… Kezdetben a siófoki csapatban leginkább utánpótlás korú versenyzők voltak. Csapat nélkül egy kicsit nehéz a kerékpározásban komoly eredményeket elérni, de okos versenyzéssel azért az élmezőnyben lehetett végezni.A Pest Megyei Körversenyen is összetett 4. és a Tiszántúli Körversenyben is voltam összetett 4. helyezett, a sprint pontversenyében évről évre jobban, 5., 4., 3., 2. helyen, ahogy a Kritérium OB-n is a 7., 6., 5., 4. helyen sikerült végeznem. A többnaposok egyes szakaszain, ill. egynapos sík és kritérium versenyeken 2., 3. helyeket sikerült összehozni… és nekünk öreg rókáknak vannak történeteink. Amikor találkozunk, akár a szabadidős bringaversenyeken, maratonokon, mindig előkerülnek a jó sztorik. Sokszor a mezőnyben mentek és mennek a sztorizások.
A versenysport, a versenyzés nekem nagyon fontos volt, én versenyhelyzetben tudtam maximumot nyújtani, de mivel gyerekként belekóstoltam rengeteg – akkor még úgy nevezték,tömegsport-eseménybe – ezekre megmérettetésekre nagy örömmel gondolok vissza, alapozhatta meg azt az elhatározást, hogy én is nyújthassak hasonló élményeket a mai fiataloknak és azoknak is, akik ”velem együtt teljesítették” az akkori kihívásokat.
Melyik volt az első verseny, amelyet szerveztél, és mire vagy büszke és talán a legbüszkébb az eddigi eseményszervezői pályafutásodból?
Már a Siófoki KSC színeiben – a főiskolás idők alatt is – vállaltam szerepet az Azúr Hotel – Pelso Kupa megszervezésében a ’90-es évek elején, akkor ez ”profi” kerékpárosoknak szólt. A rajt pillanatáig szervezőként, aztán versenyzőként vettem részt.A fősulin, végzősként nem voltam hajlandó elfogadni, hogy a ”Finish” nevű Pécs-Szeged közti, a két tanárképző közötti váltó-futóversenyt az egyetem anyagi támogatásának hiányában nem akarják megszervezni. Én vállaltam és kettő hét alatt sikerült összehoznom mind az anyagi, mind az elengedhetetlen feltételeit – a válogató versenyt, emblémázott pólót, szállást, buszokat, étkezést és a legfontosabbat a végén a bulit és hab-partyt a fősuli uszodájában.
Több dologra is büszke vagyok.
– Én indítottam útjára 2000-2002 között a Balaton Kör kerékpáros túrát, a Föld napja alkalmából a Zöld Szív természetvédő egyesület felkérésére. Azóta is megrendezésre kerül és nagyon színvonalas túrát csinálnak a mostani szervezők.
– Több jelenleg is megrendezésre kerülő szabadidős kerékpáros rendezvénynek ötletadója, tulajdonosa, rendezője vagy első pár évig szervezője voltam. (Tour de Pelso, Félsziget Kupa, Orfűi Kritérium, Tour de Velencei-tó, Tisza-tó Maraton, Tour de Ring)
– 18 éve teljesen egyedül szervezem a Tour de Pelso kerékpáros eseménysorozatot, nincs ”iroda”, stáb, alkalmazott…
– A hazai szabadidős sportesemények között a TdP-nek, az elsők között volt honlapja és online fizető rendszere a 2000-es évek elején.
– Egyedüliként az országban, 15 éve a rendezvényhez kerékpáros mezt gyártatunk és eddig egyedi felirattal, névre szóló mezt tudtunk adni a benevezettek számára.
– Győrben, 2017-ben az EYOF (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) kerékpáros versenyeinek voltam a főrendezője, ennek a megszervezése és megrendezése volt talán a legnagyobb kihívás – eddig, amit sikeresen valósítottunk meg.
– a legbüszkébb talán arra vagyok, hogy a több mint 100 megvalósított kerékpáros rendezvényen, a mi hibánkból (rendezők) nem következett be közúti baleset. Maradjon így!
A Somogy Megyei Kerékpáros Szövetség elnökeként milyennek látod a hazai kerékpáros kultúrát? Elégedett vagy-e szűkebb pátriád, a Balaton-környéke infrastruktúrájával kerékpáros szempontból?
Az elmúlt években pozitív irányt vett ugyan a kerékpáros kultúra iránya, de még mindig nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban… Nagyon sokan – szó szerint – milliókat szánnak az imádott sportjukra, a bringákra is és ezekkel a kiváló sporteszközökkel vesznek rész a rendezvényeken, mennek edzeni – már aki nem csak manökenként viselkedik, de vannak nagyon felelőtlenek is. Minden értelemben felkészületlenül érkeznek egy-egy eseményre. A bringájuk alkalmatlan az egyszerű közúti közlekedésre is, nem beszélve arról, hogy sokan fizikálisan, a kisebb távok megtételére sincsenek felkészülve, nemhogy egy 200 km-esre. A közúti közlekedésben ugyanez a kép. Igaz, hogy a jó irányba kezdett elmozdulni a közlekedési morál, de még közel nem tartunk ott ahol az olaszok vagy franciák…
A mi részünkről is vannak, akik a ”Ki, ha én nem!” módján közlekednek vagy nagy forgalomban is”csakazértis”bolyozvaedzenek, ezzel kivívva az autósok ellenszenvét, rosszabb esetben durvaságát, ami aztán minden kerékpároson csattan! Persze visszafelé sem sokkal jobb a helyzet. Az autósok részéről a türelem, az előrelátás hiányzik, de rosszabb esetben direkt utaznak a szabályosan közlekedő bringásokra is.
A Balaton körül a 2000-es évek elején épültek kerékpárutak – elsősorban a Ny-i, É-i és K-i oldalán és kijelöltek kerékpárbarát útvonalakat a D-i parton, de ezek szélessége (már akkor sem) és most már a minősége sem megfelelő. Pár éve született döntés ezek fejlesztéséről, felújítások kezdődtek, új szakaszok épülnek, és a Balatontól eltávolodva is kijelölésre kerülnek új útvonalak. Amikor ezek elkészülnek, már nem csak megkerülni lehet a Balatont, hanem csillagtúrákat és kisebb – 30-60 km-es – körtúrákat is meg lehet majd tenni. Terveznek ehhez kerékpár kölcsönzőket, lesz túravezetői szolgáltatás, mobil szerviz, stb… Ezek a fejlesztések nagy fejlődést eredményezhetnek a kerékpáros túrázásban.Persze a versenyzőknek, legyen az profi vagy amatőr, a kerékpárutak nem jelentenek megoldást. Erre a helyzetre a KRESZ módosításával próbálnak megoldást találni, remélem, mielőbb jól szabályozzák majd ezt a kérdést!
Hogy jött képbe az orfűi Pécsi-tó, mint eseményhelyszín?
Régebben én is versenyeztem ezen az útvonalon, de azokon a versenyeken volt szembe forgalom…
Nekem viszont a biztonság fő kérdés. Mivel nem csak szabadidős bringás eseményeket szervezek, hanem az AKESZ és az MKSZ keretein belül korosztályos versenyeket is, nagyon fontos szempont, hogy viszonylag könnyen és jól biztosítható helyszíneken szervezzek. A 6,2 km-es tó körüli ”körpálya” egyirányúsítható és így az utánpótlás korúakat is ki merjük engedni versenyezni, hiszen így szembe jövő forgalommal nem kell számolniuk.
Természetesen a gyönyörű környezet is jelentős szerepet játszott a döntésben, valamint az is, hogy mint volt társtulajdonos a Tó-Sport Kft.-ben – mint ahogy a nevéből is tükröződik – a tavak körüli kerékpáros események megszervezése volt a cél.Amit ott nem, azt így valósítottam meg. Emellett a verseny mellett – szintén – az Ötpróba Tokióba eseménysorozat részeként szerveztük meg az Orfű-Gyűrűfű-Orfű MTB Ökotúrát. Fantasztikusan gyönyörű környezetben, nem túl kemény terepen, igazi élménnyel gazdagodva térhetett haza, aki ezen elindult.
Ha jól tudom, az előző cikkünkben Téged nagyon dicsérő szervezőtársadhoz, Patyi Janóhoz hasonlóan Te sem főállásban foglalkozol a rendezvényeiddel. Mi a hivatásod?
A hivatásom, a SPORT! Ahogy Janó is, én is Pécsett végeztem, általános iskolai testnevelő tanári diplomát szerezve – igaz, én pár évvel korábban. Megtisztelő, hogy jókat mondott rólam. Janónak nagyon jó ötletei vannak a Zsámbékfutás keretein belül és a rendezvényei magukért beszélnek. Ilyen rövid idő alatt, ennyi résztvevővel megvalósítani szabadidős sporteseményt – eseményeket – fantasztikus dolog, pláne munka mellett, szabadidőben szervezve! Magamat jó szervezőnek, rendezőnek tartom, de sajnos én sem értek mindenhez. Ritkán dicsérek (csak akkor, ha úgy érzem, hogy valóban kijár) – de van több dolog is, amit Janó jobban csinál nálam – a kommunikációban és marketingben mindenképpen, ezt neki is mondtam már…Figyelem és tanulom a jó megoldásokat, nem szégyen a jobbtól tanulni.
Lehet, hogy Pécsett, a Finish-selmég én ültettem a fülébe azt a bizonyos ”rendezvényszervezői bogarat”, ha esetleg ez így van, büszkeséggel tölt el.
A főiskola után egy évet dolgoztam testnevelőként, aztán a Siófoki Polgármesteri Hivatal sportfőmunkatársa lettem. A ’90-es évek közepén Siófok ”asztalára”letettem egy sportrendezvény-fejlesztési koncepciót – amit elutasítottak. Ez akkor óriási csalódás volt, hogy nem vették komolyan akkoriban, hogy a sportturizmus meghatározó lehet egy település életében, de a meglátásom igazolást nyert, mert 10-15 évvel később, a 2000-es évek közepétől a Balaton körül más sportrendezvény-szervezők elkezdték megvalósítani szinte azonos tartalommal annak a koncepciónak az elemeit, csak nem Siófokon. A ”kudarc” ellenére 6 évig irányítottam Siófok sportéletét, szerveztem a városi sportrendezvényeket is, pl. a Balatoni Városok Sporttalálkozóját. Persze a saját rendezvényeimet is elkezdtem tervezni, szervezni, megvalósítani. Ekkor még tényleg társadalmi munkában szerveztem a kerékpáros versenyeket és maraton. A hivatali munkát követően egy országos hálózathoz tartozó, helyi hirdetési újságnál dolgoztam szerkesztő-korrektorként. Aztán egy főiskolai barátommal egy kiskereskedelmi vállalkozást csináltunk. Ezeknek a munkáknak a tapasztalatait mind be tudtam építeni a jelenlegi rendezvényszervezői munkámba. Jelenleg már a sportrendezvény-szervezésből és sportszolgáltatásból élek. A saját rendezvényeim mellett működtetünk egy sportidő-mérő vállalkozást is, és ha van időm és persze felkérés más események megszervezését is vállalom.
A sportfőmunkatársi munka után 2002-ben, a ’90-es évek közepén elutasított sportkoncepció egyik elemét a Balaton körüli kerékpáros maratont, a Tour de Pelso – Balaton Maratont kezdtem el megszervezni. Az idén, a 18. szülinapját ünneplő TdP-t kizárólag saját forrásból, 14 évig önkormányzati támogatás nélkül, egyedül valósítottam meg.12 évvel később 2021 fő csúccsal tetőzött a résztvevői létszám és pár évvel később óriási megtiszteltetés is ért, 2016-ban Siófok Város Önkormányzatától megkaptam a ”Pro Turismo” díjat.
Mesélj kicsit a családodról! Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat, a szabadidősportot és a magánéletedet?
Ez jó kérdés…Elvált, kettő – most már felnőtt – gyermek édesapja vagyok. Mindketten felsőfokú tanulmányaikat végzik. Nagy szomorúságomra sajnos a sport, a rendszeres sport nem tartozik a kedvenc időtöltéseik közé. Gondolom, hogy ez részben a különélésnek is köszönhetőn alakult így. Azért a fiammal a sízést sikerült megszerettetni és, ha sikerül, akkor vele közösen is kimegyünk 1-2 napra, hosszú hétvégére.
Nagyon nehéz összeegyeztetni azt, ha valakinek a ”civil” élet területén dolgozó párja van, aki hétvégén pihenne, szórakozna, te pedig mégy dolgozni… A párom is hasonló munkarendben dolgozik,az ő hétvégéi is nagyon sok alkalommal foglaltak. Ezért tolerálni tudjuk ezt a munkastílust. Szerencsére hozzá is közel áll a sport, barnaöves karatéka. A közös szabadidőnkben, ha tehetjük, kirándulunk télen-nyáron, túrázunk, bringázunk, úszunk,korizunk.
Mit gondolsz az Ötpróbáról, érzékelsz-e fellendülést a sorozatnak köszönhetően a nevezői létszámaidban?
Az Ötpróba egy nagyon jó kezdeményezés. Szerintem egy kicsit sok szervező kapott lehetőséget az Ötpróbához való csatlakozásra, de ma nem ugyanaz a koncepció, mint volt 40 évvel ezelőtt.
A TdP-n és a versenyeken az ötpróba plusz létszámot nem igazán hozott, de sokan használják ki az ötpróbásoknak biztosított kedvezményeket. Az új eseményeken viszont a résztvevők döntő többsége Ötpróbázó. Ilyen a Félsziget Túra és az orfűi Orfű-Gyűrűfű-Orfű MTB Ökotúra. A résztvevők 80-90%-a a pontokért indul a túrákon. Az is igaz, hogy az első 2 évben ezek a túrák ingyenesek voltak. Az idén sajnos nem rendezhettük/jük meg ezeket a túrákat és több mint 250 indulónak kellett lemondani a nevezését a Félsziget Túrán.
A sokat emlegetett SZEOSZ-ban magad is elnökségi tag vagy. Hogy látod ma a kisebb eseményszervezők helyzetét, melyek azok a problémák, amelyekben segítséget, érdekvédelmet tud számukra nyújtani a szövetség?
Én nem a rendezvény nagyságán mérem az esemény minőségét. 50 fővel is lehet nagyon színvonalas eseményt csinálni, mint ahogy a többezres – tízezres események, a BSI vagy a BalatonMan eseményei is kiválóak. Minden sportág eseményének megvannak a sajátos gondjai, a megvalósításban egymáshoz képest az előnyei és hátrányai. A legnagyobb baj, hogy a szabályzók folyamatosan változnak, egyes helyi rendelkezések nem azonosak az országban. Sok esetben az egyik megyében így, a másikban úgy értelmeznek rendeleteket, ”eltakarják” a szemüket vagy bekeményítenek. Persze ez függ a hivatalnok sporthoz vagy az adott sportághoz való viszonyától is. Ezt mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia és évről évre felkészülnie, hogy a szervezés és előkészületek zökkenőmentesen menjenek.
Nekem az elmúlt 15 évből az nem tetszik, hogy egy kicsit felhígult a sportrendezvény-szervezői szakma. Ma nem kell hozzá semmilyen végzettség ahhoz, hogy valaki szervezzen, rendezzen. Igaz, hogy nem a papírtól függ az, hogy valaki jó szervező-rendező lesz-e, de egy bizonyos szűrést jelentene vagy, ha nincs is affinitása, akkor is kap képzést, hogy hol, mit, hogy, hogyan kell(ene) összehozni ahhoz, hogy jó rendezvény legyen belőle. Sajnos vannak, akik nem így gondolkodnak, az ötlet esetleg jó és érdekes is, aztán a megvalósítás…
Szóval a SZEOSZ-nak a jövőben az egyik feladatának kell majd lennie, hogy a jó eseményszervezőket védje, a rosszakat – akiknek nem is céljuk a fejlődés – kizárja a magyar piacról.
A SZEOSZ tagságában, elnökségében a sportrendezvényekhez tartozó szinte minden feladathoz kiváló szakértők kaptak helyet. Aki tag lesz és hozzánk fordul segítségért, biztos, hogy jó és építő jellegű tanácsot kap. Ha mi nem tudunk tanáccsal szolgálni, biztos vagyok benne, hogy a kapcsolataink, ismeretségi körünkben lesz olyan, aki tud és ad is tanácsot az érdeklődő tagoknak.
A jelenlegi járványhelyzet alapjaiban változtatta meg a szabadidősportot események híján. Ti hogyan tudtok alkalmazkodni a kialakult helyzethez? Hogy látod, lesz még idén rendezvényetek?
Háttal ugyebár nem kezdünk mondatot – így tanultam, de most… Hát, fogalmam sincs. Most nagyon rossz helyzetben vagyunk. Eddig 2 eseményt kellett törölni és 2-őt elhalasztani úgy, hogy még nincs alternatív időpontja. Nincsenek sportesemények ahol az időmérő szolgáltatásunkkal juthatnánk munkához. Nincs bevétel, a tartalékainkat éljük fel. A legnagyobb rendezvényünket a Tour de Pelso – Balaton Maraton időpontját augusztus 30-ára halasztottuk. A remény hal meg utoljára!
