Ma Patyi Jánost, sportberkekben csak Janót, a Zsámbékfutás főszervezőjét ismerhetitek meg közelebbről. Nagyinterjú. 2017 áprilisa óta több mint 360 szabadidősport-eseményen nyílt lehetőség Ötpróba-pontokat szerezni az ország valamennyi szegletében. A rendezvények zömén megszokhattátok már, hogy mindig bőséges rajtcsomaggal, megfelelően előkészített és kimért útvonallal, frissítéssel, időméréssel és befutóérmekkel várnak – de vajon kik? A következő hetekben bemutatjuk azokat a lelkes szervezőket, akik időt és energiát nem sajnálva folyamatosan azon dolgoznak, hogy minél színvonalasabb eseményeken tölthesd el aktívan a szabadidődet.
Ha valaki még sosem járt Zsámbékon, mivel csábítanád oda egy jó túrára vagy futóversenyre?
A Zsámbékfutás eseményeinek a létszáma dinamikusan emelkedik, ami azt jelzi nekünk, hogy szeretnek idejönni az emberek. Ennek egyik oka, hogy magát a rendezvényt szeretik. A másik oka pedig, hogy Zsámbék ideális természeti adottságokkal rendelkezik. Olyan futó- és túraútvonalakat tudunk és szoktunk kijelölni, ami egyrészt élményt ad, másrészt pedig teljesíthető a tömegek számára. Mint agglomerációs terület, Zsámbékra rendszeres, közvetlen buszjárat van Budapest több területéről, így elég könnyen megközelíthetők vagyunk.
Bő három éve ismerjük egymást az Ötpróbának köszönhetően, ez idő alatt pedig egyértelműen kiderült számomra, hogy az egyik legprecízebb és leglelkiismeretesebb szervező vagy idehaza, aki nem csak szervezi, hanem műveli is a sportot. Honnan jött nálad a mozgás szeretete?
Azt nem tudom honnan jött a sport szeretete, de gyerekkorom óta kéz a kézben járunk a testmozgással. Én ahhoz a generációhoz tartozok, amikor a gyerekek az utcán, vagy valahol a szabadban bújócskáztak, fociztak és bicikliztek. A tévéadás választéka szegényes volt, nemhogy az internet, de még a számítógép is ismeretlen fogalom volt egy darabig. A közlekedési viszonyok se jelentettek nagy kockázatot, így azért mondhatom, hogy még csak elugrani se lehetett a mindennapos testmozgás elől.
A futás, túrázás és a triatlon volt az a hármas, ahol több időt is eltöltöttem, azonban itt is mindig a hobbi elvek érvényesültek. Biztos jó lett volna érmes helyen szerepelni, de valahogy közelebb állt hozzám a saját cél kitűzése, az oda vezető út felépítése. Ilyenkor a teljesítés elegendő motivációt jelentett és valahogy így van ez mostanában is. Olyan szinten nem zavart, hogy nem vagyok az élmezőnyben, hogy az is előfordult, hogy egy triatlonversenyen külön csónakos kíséretem volt a mezőny végén. Biztosan része van ebben annak, hogy ezzel a mentalitással lehetőségem volt kipróbálni többféle kihívást. A jobban hangzó teljesítmények közül kiemelném fiatalabb koromból a Balaton egy hét alatti körbefutását. Régebben divatosak voltak a „túlélőversenyek”, ahol kombinálva volt futás, kerékpár, tájékozódás, íjászat és több ügyességi, játékos feladvány, sőt még kanyoning és rafting is. Az egyetemi barátokkal egymást követő két évben egyszer első helyen, majd harmadik helyen végeztünk az egyik ilyen trophy-n. Az elmúlt 5-6 év nagyobb nevei közül megemlíteném a nagyatádi Ironman teljesítését, amire a korábbi tapasztalatok mellett például Youtube videók, interjúk, cikkek alapján raktam össze a felkészülési tervet. Beesik időnként egy-egy maraton, amiből a Jungfrau maraton projekt volt egy olyan „skalp”, amivel hosszú éveken keresztül szemeztem. Guglizzátok ki és meglátjátok milyen csodaszép helyen megy. Ehhez képest a futás napján 10 fok, eső és didergés a rajtban, a hegytetőn a célban már csak 4 fok, havas eső, remegés és úgy jöttem haza, hogy oké megcsináltam, de elmaradt a „feeling”, amiért bekerült a kalapba az esemény. Szerencsére a Feleségemtől, Pötyitől megkaptam a zöldkártyát és visszamentünk következő évben is és akkor már azt kaptam, amiért kiutaztam Svájcba.
Egy idő után viszont már nem csak részt vettél a szabadidősport-eseményeken, hanem magad is elkezdted szervezni őket. Melyik volt az első olyan rendezvény, amelyik a nevedhez fűződik?
Az első saját szervezésű esemény még egyetem alatt volt. Az egyik barátommal vettük a vállunkra egy Szeged-Pécs útvonalon, az akkor még hagyományokkal rendelkező futóversenyt. A két város egyeteme versengett egymással egy váltófutás keretében. Az „újkori” események közül a 2018-ra meghirdetett Zsámbékfutás volt az első komoly projekt.
Amely azóta már az Ötpróba program oszlopos tagjaként állandó pontszerző állomása a sorozatnak. Honnan jött az ötlet, hogy belevágnál a versenyszervezésbe, mi motivált?
Nagyon sok eseményen megfordultam gyerekkorom óta, mert ezeknek van egy varázsa – legyen szó a néhány tíz fős vagy akár a több száz/ezer fős rendezvényről. Az utóbbi években az események körül megjelenő „biznisz” egyre többször megütötte az ingerküszöbömet – beárnyékolta azt az érzést, amit adtak nekem ezek az események. Ez lehetett talán a gyújtópont – csinálni olyat, ami megadja azt a hangulatot, ami miatt járok ezekre az eseményekre. Az ötletet bemutattuk a településünk vezetésének és azt mondhatom, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a polgármester és az önkormányzat kezdettől fogva partner ebben a projektben. Olyannyira, hogy a polgármesterünk felkészült és esőben is lefutotta a félig terepen haladó félmaratoni távot.
Kíváncsi vagyok a véleményedre: mi az a három tulajdonság szerinted, amivel egy szabadidősport-szervezőnek mindenképp rendelkeznie kell?
Ez szerintem a szervezői motivációtól függően eltérhet. A magamfajta hobbistáknál előny, ha maga is része az általa szervezett sportág szabadidősport életének. Ezáltal ismeri a résztvevő igényeit, fájásait, netán még kicsit alakíthatja is. Egészen más szempontok érvényesülnek azoknál a szervezőknél, ahol ez egy üzlet. Aminek közösnek szükséges lennie, az a felelősségtudat és az ügyfélközpontúság.
A felsoroltak mellett legalább ennyire hangsúlyos lehet még a háttérstáb szerepe is. Azt tudjuk, hogy egy-egy nagyobb, több tízezer fős eseményen több száz fős stábok dolgoznak, a kisebb, családiasabb hangulatú rendezvényeknél azonban erre nincs lehetőség. Nálatok hány főből áll a csapat?
Ez egy izgalmas kérdés. Különböző léptékű eseményeink vannak. A Zsámbékfutás úgy néz ki, hogy az első 7 hónapban egy nagyon szűk „csapat” dolgozik a tervezési, előkészítési, engedélyeztetési, marketing stb feladatokon. Az utolsó két hónapban már érkezik a segítség, majd pedig az eseményt megelőző pár hétben már a „feladat-koordinátorok” kapcsolódnak be és végül az utolsó napokban van a legnagyobb tömeg, akik a végrehajtásban segítenek. Csapatunk az nem egy profi szervezői gárda, hanem jellemzően a saját szabadidőből áldoznak Zsámbék népszerűsítéséért és ezért a sportos ügyért. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen támogató közegben élek, mert az esemény napján 50-60 fő áldozza be a hétvégéjét.
Ha jól tudom, Te sem főállású versenyszervező vagy. Mivel foglalkozol “civilben” és hogyan tudod összeegyeztetni a két életedet?
Elemzőként dolgoztam a Telekomban, amikor belevágtam ebbe a történetbe. Sokat jártam külföldön, mert a Deutsche Telekom csoporthoz tartozó leányvállalatokkal közös projektjeink vannak. Az elmúlt több, mint tíz évben az ügyfeleink elégedettségét növelő, a kiszolgálás minőségét javító megoldásokat támogattam adatelemzések segítségével. Az itt nyert tapasztalatokkal próbálunk ügyfélcentrikusak lenni a sporteseményeinken is, mert az elvek ugyanazok csak a szolgáltatás más. Lassan egy éve pedig egy Data Academy funkciót építek a Telekomon belül, ahol nagyon jól tudom hasznosítani a sportszervezésben szerzett gyakorlatokat. Így azt mondhatom, hogy egészen jó harmóniában van a civil és a hobbi tevékenységem.
Ezek szerint jól kiegészíti egymást a munkád és a hobbid. Jut-e mellette időd a családodra?
Azt megtanultam, hogy a sportszervezés az egy kellőképpen idő- és feladatigényes dolog. Mivel munkaidőn túl csinálom, ezért van szükség közel egy évre a nagyobb, összetett esemény összerakásához. A feleségemmel két gyerkőcöt nevelünk, aki most abban az időszakban vannak, amikor már szeretnének kicsit többet nélkülünk lenni. Ez a szervezés szempontjából szerencsésnek mondható, míg szülőként megélni… Fura, maradjunk annyiban. Régebben többet jártuk közösen a természetet, mostanra már a mozi, gyorsétterem tud a közös program lenni. Sportos vonalon a ritkábban űzhető síelésre azért még könnyen fogható a csipet-csapat. A normál napokban pedig az újra-felfedezett bringázás és egyre gyakrabban már is felkerül a közös térképre. A természetjárásban egyelőre a feleségemmel alkotunk egy párt. Szerencsés vagyok, mert itthon nagy támogatást kapok a sportolási szenvedélynek. Olyannyira, hogy a feleségem is felkészült és lefutotta már a maratont! Így pontosan tudja, hogy mit jelent ez az életforma.
Amely rendszeres felkészülést, edzést igényel.
Heti 3-4 alkalommal futok, amely mellé az időjárás és szabadidő függvényében társul 1-2 bringázás is. Az úszás az inkább időszakosan van jelen az életemben és mellett hetente egyszer kosárlabdázunk, ahol a fiatalok meghajtanak minket. A koronavírus okozta helyzetben most több időm marad a mozgásra, mert kiesnek a reggeli ingázások. Van egy hosszabb távú projekt, a Kéktúra teljesítése. Ezt ha egyedül megyek, akkor jellemzően futom, ha a Feleségemmel, akkor túrázzuk.
Te magad elindulsz a saját eseményeiden?
Olyannyira, hogy a saját eseményeimen többször is részt veszek, mivel a pályaépítést én csinálom mindig, akárcsak a bontás 80-90%-át. Ez két olyan felelősségi kör (ne tévedjen el senki és úgy adjuk vissza a települést/természetet, mint ahogy kölcsönkaptuk az eseményre), aminek a terhét nem szerettem volna másnak a vállára tenni. Az önkéntesektől nem várhatom el azt a precizitást, mint az eseményért felelős személytől, azaz saját magamtól.
A sajátjaid mellett más rendezvényeken is rajthoz állsz?
Igen, ez egyrészt része ennek az életformának, másrészt pedig szakmai szemmel is nézem most már. Évente nagyjából 10-15 szervezett, instant vagy közösségi eseményen veszek részt. Jellemzően van egy fő projekt, cél, aminek alárendelődik az összes többi esemény (pl. hegyi maratonra készülve többet voltam terepfutó versenyen, míg Ironmanre készülve az aszfaltos futás és kerékpározás volt többet a terítéken). Mióta betekintést nyertem a kis szervezők életébe, azóta sokkal inkább jellemző, hogy indulásommal támogatom a kisebb rendezvényeket. Ezekért hajlandó vagyok nagyobb távokat is utazni és ha nincs előnevezésem, akkor esőben „csak azért is” útra kelek, mert látom, hogy mennyi munka van mögötte és milyen sokat számít egy kis eseménynél, ha a kedvezőtlen időjárás miatt nem jön el az a létszám, ami szükséges a rendezvény költségeinek a fedezéséhez.
Az Ötpróba és a tavaly létrejött Szabadidősport-eseményszervezők Országos Szövetsége (SZEOSZ) egyik legnagyobb eredménye eddig talán az, hogy egy igazán sportos, már-már családias hangulatú közösséget hozott létre. A résztvevők között több tucat ilyen „sportbarátságról” tudok, de köztetek, szervezők között is szövődtek esetleg szorosabb kapcsolatok?
Az évek folyamán formálódnak a kapcsolatok, sőt azt mondhatom, hogy aktívan próbálom a közösségben rejlő lehetőségeket megmutatni a szervezőknek. Van, aki idegenkedve néz, mert nem szokták meg ezt a fajta szemléletet. Mondok két példát: az első Zsámbékfutáson megkerestem több környékbeli szervezőt, hogy szívesen beleteszem a rajtcsomagba az ő eseményük szórólapját (akkor még nem voltunk zöldek). A második Zsámbékfutást egy kicsit elmosta az eső és megmaradt nagyon sok frissítő, ajándék stb. Nekiestem a naptárnak, kiválasztottam olyan eseményeket, amik valamiért szimpatikusak voltak és felajánlottam a rendezvényre, vagy elvittem jótékonysági futáson ajándékba. Tudom, hogy ez egy kicsit flúgos dolog, de az én értékrendemben elfér. A legtöbb szervezővel a saját eseményeinken találkozunk, amikor nincs lehetőség kovácsolódni, ezért is tartom jó dolognak például a SZEOSZ konferenciát, amelyen egyrészt szervezők tanulhatnak szervezőktől, másrészt a köztük lévő kapcsolatok is mélyülhetnek, amelyből az egész szabadidősport profitálhat.
Ki az a szervezőtársak közül, akinek felnézel a munkásságára?
Két kevésbé ismert nevet mondok két nagyon eltérő területről. Az egyik a Siófokról induló Tour de Pelso kerékpáros program, Prohászka Attila szervezésében. Háromszor indultam rajta, valamint egyszer önkéntes voltam az egyik frissítőállomáson. Látom, ahogy évről-évre épül, bővül a rendezvény és látom, ahogy a szervező szíve-lelke benne van. A másik pedig egy kicsi futóesemény Tárnokon Klemné Zabó Ágnes szervezésében (futóversenyen már elfutottunk egymás mellett és a SZEOSZ konferencián mutatkoztunk egymásnak be), ahol megjelent nem tudom pontosan mennyi, de azt mondanám, hogy legalább 100 gyerek – sokkal több gyermek volt, mint felnőtt. Én akkor a tömegsport utánpótlása, a példamutatás szempontjából mintaeseménynek könyveltem el. Több, ennél kisebb létszámú eseményen voltam, de ennyi gyereket összetrombitálni az több, mint komoly dolog.
Zsámbék környéki eseményeid évek óta stabil szereplői az Ötpróba eseménynaptárának. Érzitek-e a sorozat előnyeit?
Az Ötpróba az egy életforma – aki csinálja, az tudja, hogy miről beszélek. Mi hálásak vagyunk, hogy része lehetünk a sorozatnak, mert segíti megismertetni a hozzánk hasonló emberekkel a rendezvényeinket. Emellett pedig nagyon jó érzés, hogy hozzáadtunk mi is a hazai szabadidősport népszerűsítéséhez.
Előző interjúalanyunkhoz, Zelcsényi Mukihoz hasonlóan Te is a SZEOSZ elnökségi tagja vagy, amelyben a kisebb események szervezőit képviseled. Mit gondolsz, milyen problémákkal küzd általánosságban egy kisebb, kevésbé támogatott rendezvény és a szövetség miben tud számukra segítséget, érdekvédelmet nyújtani?
A kis rendezvényeknek minden támogatás óriási segítséget jelent. Az évi egy-két eseményt szervező kicsik hobbiból csinálják. A méretgazdaságossági szempontokat nézve elmondható, hogy az esemény alkotóelemeinél fajlagosan magasabb költségek jelentkeznek, mint egy nagyobb rendezvénynél. Nem mindegy, hogy egy fixált alapköltséget párszáz vagy párezer nevezőre osztunk szét. A kisebb eseményeknél nem állnak sorban a szponzorok. Ezek alapján bármi segítség, ami csökkenti a rendezvény költségét avagy növeli a nevezői létszámot. Ezen felül szakmai programokkal, tapasztalatcserékkel és érdekvédelmi vonalon lehet támogatni a kisebb szervezőket, hogy elkerüljenek megelőzhető problémákat.
Most például a legnagyobb probléma valamennyi szervező számára a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet. Ti hogyan tudtok alkalmazkodni ehhez a mindenki számára szokatlan és nehéz szituációhoz?
Mi már teljesen megvoltunk a Zsámbékfutás előkészületeivel: az érmek elkészültek, futópoharat csináltunk az események zöldítésére, frissítőket megvettük stb. Választás elé állított minket a koronavírus. Sorra ütemeződnek át a tavaszi versenyek őszre, amivel nemcsak a tavaszi szervezők szenvednek kárt, hanem az eredetileg is őszre tervezett, elsősorban kisebb események is érezni fogják a vírus negatív hatásait – nagyon egyszerű: egy futó egy nap, csak egy helyen tud futni. Ez volt az egyik oka, hogy mi nem tettük át őszre a májusi futásunkat, hanem alakítottuk át Vir(tu)ális Zsámbékfutássá. Ezzel idén a lakóhelyeden, akár futópadon, a saját tempódban tudod teljesíteni a távot. Ez nem egy klasszikus virtuális futás, mert az eredeti futásra legyártott érmek, ajándékok miatt limitált nevezőt tudunk csak fogadni, azonban a szabad helyek erejéig tudjuk bárki számára biztosítani ezt a lehetőséget. Az esemény Facebook-oldalán egyébként folyamatosan tájékozódhatnak az érdeklődők az aktuális helyzetről a Zsámbékfutással kapcsolatban.
