Sziasztok, ismét péntek van, így Barbi jelentkezik. 🙂 A mai napra terveztem egy feladatot Nektek, de az élet felülírta ezt a dolgot. Ugyanis délelőtt telefonon beszéltem Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnokkal, aki többek között az ötpróba futó nagykövete is, Ő egy remek #Ötpróbávalotthon kihívást hozott Nektek mára.
Az ötpróba események mellett bizonyára tudjátok, hogy több mint 10 éve az irodánk szervezésében valósulnak meg a Budapesti Nagy Sportágválasztó és Nagy Hangszerválasztó rendezvények is. Sajnálatos módon a májusi Sportágválasztó elmarad, de terveink szerint szeptemberben újra megnyitja kapuit a Merkapt Sportközpont, ahol ismét több mint 100 sportágat és rengeteg hangszert lesz lehetőségetek kipróbálni. Talán ebből indult el a mai gondolat és párosítottuk egy kicsit a sportot a művészettel… A fekvőtámasz lényegében már szerepelt a kihívások között és a kihívottam Geri is már teljesítette a megbízatását, de mi ötvöztük a dolgot, amire még nem volt példa az elmúlt 37 napban.
A feladat nagyon egyszerű: fekvőtámasz közben el kell szavalni József Attila – Nagyon fáj című versét, természetesen könnyítésnek választhattok egy-egy versszakot is 🙂
A kihívás a Suhanj! Alapítványtól indult ahova már rengeteg híresség csatlakozott, remélem Ti is részesei lesztek a feladat teljesítésének!
ÍME A VERS:
József Attila: NAGYON FÁJ
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is –
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben –
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
