2017 áprilisa óta több mint 360 szabadidősport-eseményen nyílt lehetőség Ötpróba-pontokat szerezni az ország valamennyi szegletében. A rendezvények zömén megszokhattátok már, hogy mindig bőséges rajtcsomaggal, megfelelően előkészített és kimért útvonallal, frissítéssel, időméréssel és befutóérmekkel várnak – de vajon kik? A következő hetekben bemutatjuk azokat a lelkes szervezőket, akik időt és energiát nem sajnálva folyamatosan azon dolgoznak, hogy minél színvonalasabb eseményeken tölthesd el aktívan a szabadidődet. Ma Zelcsényi Miklóst, azaz Mukit, a népszerű Maratonman sorozat vezetőjét ismerhetitek meg közelebbről.
Vágjunk is a közepébe: emlékszel még, hogyan született meg a Maratonman versenysorozat?
2012-ben szerveztem az első triatlonversenyemet, a Balatonman Füredet, amely akkor inkább még hobbi volt számomra, mintsem hivatás. Egy évvel később viszont már felvettük a repertoárba a futást is és így született meg a Maratonman versenysorozat, amely évről évre bővült új eseményekkel.
Akkoriban még nem volt túl sok triatlonverseny idehaza, ha nem tévedek.
Valóban nem. Nagyatádon teljesítettem életem első ironmanjét és annyira megtetszett a hangulata, hogy szerettem volna más hazai versenyen is elindulni, de ekkor szembesültem azzal, hogy nincs más hosszútávú verseny itthon. Mivel nem találtam, szerelemből és a sportág iránti lelkesedésből szerveztem egyet, ez volt ugye, a már említett Balatonman Füred, amely szerencsére elsöprő sikert aratott és inspirált a folytatásra.
A folytatás pedig ismert: az Ultra Tisza-tó és az Ultrabalaton már-már fogalommá vált a hazai szabadidősportban, de az újabb versenyeitek, mint például a fővárosi Night Run is egyre népszerűbbek. Mennyi időt vesz igénybe átlagosan egy-egy rendezvény megszervezése A-tól Z-ig?
Ahogy mondani szoktam: az UB 364 napon át zajlik, tehát az aktuális esemény másnapján már meg is kezdjük a következő évi rendezvény szervezését. Az Ultrabalaton nyilván extrém mennyiségű szervezőmunkát igényel, azonban a kisebb eseményeinken is legalább 60-90 napot dolgozunk a kollégákkal.
Ha már itt tartunk: mekkora stáb dolgozik például az UB-n?
A verseny hétvégéjén több mint 500 fő vesz részt a lebonyolításban – hatalmas meló koordinálni az ő tevékenységüket. Az UB-n szakaszvezetőket is alkalmazunk, akik a saját szakaszukon tevékenykedők munkáját vezetik és hangolják össze.
A sűrű versenynapár miatt nyilván kitölti az életedet a Maratonman, de nyugtass meg, hogy jut mellette időd a gyönyörű családodra is.
Nem tagadom, munkamániás vagyok és egyben nagyon szerencsés, mert olyan dologgal foglalkozhatok nap, mint nap, amelyben örömömet lelem. Számomra valóban nem teher, hanem jutalom a munka, mindazonáltal muszáj megtalálni az egyensúlyt a család és a hivatás között. Nekem ráadásul ebben is szerencsém van, mivel nálunk a sport a közös nevező otthon. Feleségem, Noémi a Maratonman Depo futószaküzletet vezeti, mellette hobbifutó. Két fiam közül a nagyobbik jelenleg a WizzAir akadémiáján pilótának tanul és rendszeresen kondizik, a kisebbik pedig a Dianna utcai Testnevelési Egyetem gyakorló sportiskolájának 9. osztályos tanulója és teljes mellszélességgel a judóra koncentrál. Vannak futóedzései is, amelynek kifejezetten örülök, de tíz kilinél nem hajlandó többet futni… Igaz, azt a tízest nálam sokkal gyorsabb, 4:10-es tempóban teljesíti. J
Tehát nem csak szervezel, hanem futsz is.
Igen, rendszeresen mozgok, igazi hobbifutó vagyok: több nagy maratonon is volt már szerencsém indulni. Berlinben és New Yorkban is futottam már, mindkettő óriási élmény volt, amely nem csupán magánemberként, hanem szervezőként is inspirált.
A felsoroltakon kívül akad még olyan sportesemény, amely bakancslistás Nálad?
Hát, ez hosszú lista lesz: szeretnék egyszer maratont futni Tokióban, illetve Londonban, és bár nem minősül klasszikus sporteseménynek, de szerintem a Caminónak is van sportértéke, amelyet szintén végiggyalogolnék. Itthon a Kéktúra nagyon birizgálja a csőröm, és egyszer, ha végre túl leszek a múlt decemberi sportsérülésemen, megfelelő felkészüléssel az UTT 126 útvonalát is jó lenne lefutni. Ha az sikerülne, akkor jöhetne akár egy másik ultra is!
Jelenleg versenyszervező és hobbifutó a titulusod, de nyilván egyiknek sem születik alapból az ember. Mivel foglalkoztál korábban és volt-e bármiféle kötődésed a sporthoz?
Majd húsz évig vendéglátóhelyeket üzemeltettem, mielőtt beindult a Maratonman sorozat. Előtte, középiskolás koromban az Eötvös Gimnáziumban kosaraztam, húszévesen elkezdtem az ökölvívás iránt érdeklődni, harmincas éveimet pedig a fallabda töltötte ki, amelyben a magyar ranglista 48. helyéig jutottam, majd jött szép sorban a triatlon, az ironman és természetesen a futás.
Sikeres versenyszervezőként sok kolléga ad a szavadra és kér Tőled tanácsot a szakmában. Kik azok a hazai szervezőtársak, akikre Te felnézel, és akiktől igyekszel ellesni ezt-azt?
Sok jó szervező van itthon, számomra közülük Csanya (Csányi László, számtalan terepfutó verseny atyja) és Márkus Öcsi (Márkus István, a szekszárdi Borvidék Félmaraton főszervezője) munkássága tetszik leginkább, de Bedő Bea (Keszthelyi Kilométerek) szakmai tudása is figyelemreméltó.
A Maratonman által két jelentős szabadidősport-mozgalom tevékeny részese is vagy: eseményeid az Ötpróba program pontszerző állomásai, míg Te magad az egy éve létrejött Szabadidősport-eseményszervezők Országos Szövetsége (SZEOSZ) egyik alelnöke vagy. Miben tud segíteni az Ötpróba és a SZEOSZ a hazai szabadidősportnak?
Az Ötpróba, mint amolyan összefogó „ernyőszervezet”, komoly szerepet játszik az eseményeink népszerűsítésében: sok olyan nevezőnkről tudok, akik itt hallottak rólunk és így vettek részt nálunk valamelyik pontszerző eseményen. A SZEOSZ-szal kapcsolatban pedig igen optimista vagyok. Hiszem, hogy egy ilyen szakmai fórum nem csak a közös lobbizásra és érdekvédelemre, hanem a szervezők közötti folyamatos kapcsolattartásra és szakmai tapasztalatcserére is alkalmas. Tavaly novemberben például egy rendkívül hasznos, teltházas konferenciát tartottunk kifejezetten olyanoknak, akik már szerveztek, vagy terveznek szervezni szabadidősport-eseményeket – ezt szeretnénk minden évben, akár több alkalommal is megismételni, hiszen úgy látjuk, van rá igény. Sőt, a jelenlegi helyzetben úgy gondolom, komoly létjogosultsága van a szövetségünknek, a veszélyhelyzetet követő időszak ugyanis még a tapasztaltabb kollégák számára is kérdéseket vet fel. Több mint 50 tagunk markáns szakmai tudást halmozott fel az évek, évtizedek alatt, amelyre most szükség is lesz.
Végezetül, a közösségi oldaladat böngészve nem kerülhette el a figyelmemet még egy sportos szál: jól láttam, hogy Liverpool-drukker vagy?
A legendás, 2005-ös isztambuli Milan-Liverpool BL-döntőt még semleges nézőként kezdtem el nézni otthon, de a fotelből már a Vörösök szurkolójaként álltam fel, és ez a rajongás azóta is tart. Nem vagyok egy fociszakértő, de természetesen a magyar válogatottat azért – tízmillió, szintén hozzáértő honfitársammal együtt – simán elirányítanám. 🙂
