„A 90-es években, középiskolás koromban rendeztek egy futóversenyt Esztergomban, Futegom néven. Több száz induló volt jelen a város iskoláiból és még sokan a felnőttek közül is. Fodor János barátommal indultunk rajta, aki a rajt előtt 10 mp-el találta ki, hogy a cipője nincs bekötve és álljunk ki a tömegből bekötni a fűzőt. Addigra elég jó helyet sikerült a rajtnál találnunk benne az első 200 fős csoportban. Mire a cipőkötés megtörtént, már a rajtpisztoly is eldördült és mi hirtelen a tömeg végén találtuk magunkat. Ekkor mondta a Jancsi, hogy az első 50 futópólót és epres joghurtot kap. Kamaszként több se kellett, elkezdtünk előzni, ahogy csak tudtunk, át a Kis-Duna hídon stb. Segítségünkre volt, hogy volt egy nagy borulás is, ahol sokan felestek egymásban és ezt látva mi ki is tudtuk kerülni őket. Végül zihálva értünk be a célba, de meglett a futós póló és az epres joghurt rácsöpögött a pólóra. Az se érdekelt minket, hogy a póló “kicsit lányos színű”: mályva-lilás árnyalatú volt, de addig még soha nem volt nekünk ilyen. Évekig megvolt, talán tíz év múlva szakadt el, de addig még sok közös mozgásnak a részese volt.”
