Felfoghatatlan, hogy mennyi erő és kitartás van Nagy Jánosban. A Lyme-kór részlegesen lebénította, de ő talpra állt és újra napi szinten sportol. Ám közben, 21 éve, az egyes típusú cukorbetegség is erős kontrollt követel tőle, naponta négyszer inzulinozza magát. A megbetegedés egy frontális autóbaleset eredménye. János számtalanszor feladhatta volna. De az nem ő lenne…
„Talán a Lyme-kórral kezdem, mert az volt a legalattomosabb ellenfél, amivel szembe kellett néznem. Amikor egy túra során összeszedtem egy kullancsot, akkor már nagyon rutinos túrázó voltam. Több, száz kilométer feletti teljesítménytúrával a hátam mögött, több túramozgalom tagjaként jártam a gyönyörű vidékeket. Megcsináltam a Kékkúti túrát, ami 134 kilométer, a Pilis kincseit, ami 164, az Alföld kört és az Ezüst Kerék kört, ezek is 100 kilométeres kihívások” – kezdi történetét János.
„Én magam is szervezek túrákat egy 120 éves kulturális és oktatási civil szervezet alelnökeként, tényleg mindenem a mozgás, de leginkább a túrázás. Más sportágakat is űztem, kerékpároztam, futottam – azt jelenleg is szoktam –, úsztam, de a túrázás az, ami a leginkább magával ragadott.”
Aztán az a bizonyos kullancs alaposan átírta János életét.
Négy éve történt az eset, sokáig nem is derült ki, hogy mi a baj, de mire megszületett a diagnózis, addigra János bizonyos testrészei lebénultak. Az antibiotikumos kezelést követően minden létező gyógymódnak alávetette magát, járt fizioterápiára, gyógytornára, akupunktúrára, vízitornára, gyógymasszázsra és persze a gondolataival is a gyógyulás irányába terelte önmagát, de a szövődményekkel ma is küzd.
„Nap, mint nap újabb célokat tűztem ki magam elé, mindig emeltem picit a terhelést, és persze más módon is megtámogattam magam, immunerősítéssel, még egészségesebb étkezéssel, táplálékkiegészítőkkel. Nagyon meg akartam gyógyulni, és ezért mindent meg is tettem.”
Jánost hallgatni igazi élmény, mert még egy betegségről is úgy tud beszélni, hogy az ember látja maga előtt a küzdelmeit. És mivel ismerjük a történet végét, nem fájó belehelyezkedni a szenvedéseibe, sokkal inkább erőt adó, amilyen lendülettel részletezi a helyzetét. És a hallgató azt hihetné, hogy a tétet nem lehet tovább emelni, ő megteszi. Amikor arról mesél, hogy a bénultság tanulsága az, hogy az ember elkezdi jobban értékelni az egészségét, rákérdezek, hogy ő ezt korábban elmulasztotta-e.
„Igazából nem. Hosszú évekkel ezelőtt frontális balesetet szenvedtem, óriási sokk ért, de úgy hittem, jól vagyok és nem is vizsgáltak meg rendesen. Aztán napról napra rosszabbul lettem, mire bekerültem a kórházba, kiderült, hogy belső vérzésem van, a kormány okozta sérülések következtében, és begyulladt a hasnyálmirigyem. Megúsztam a műtétet, de hónapokig voltam kórházban. A cukrom, mire a kórházba értem, már harminc fölött volt, bekómáltam. Ekkor egy új időszak kezdődött az életemben.”
János helyrejött, de a cukorbetegség azóta része a mindennapjainak, napi négyszer inzulinozza magát, nagyon erősen kontrollálja az étkezését és a mozgás is segít neki abban, hogy az egyensúlya meglegyen. Na, de hogy megy így túrázni 100 kilométer feletti távokra, egyedül az ember?
„Van egy kis túlélőcsomagom, benne inzulin, cseretű, cukormérő, vitamindús szőlőcukor, minden kis hozzávaló, hogy még véletlenül se járjak úgy az erdő mélyén, hogy nem tudom magamnak beadni az inzulint. Az étkezésemnek is rendben kell lennie, arra is gondosan felkészülök, ahogy a folyadékpótlásra is. Most minden nehezebb, mert ugye, zárva vannak az éttermek, de erre is fel lehet készülni, csak tudatosnak kell lenni.”
Változó, hogy mikor megy egyedül és mikor társasággal, gyakran hétközben is elugrik egy-egy Ötpróba és GeoGo instant távra – vezetőként, home office-ban dolgozik –, ilyenkor, improvizálás esetén nem hív társakat és a gyors tempójú, száz feletti teljesítményekre is gyakran egyedül megy el. De kedveli a társaságot is, ismeri a többi túrázót és Ötpróbázót, szereti ezt a mozgalmat, mert sok hozzá hasonló lelkes túrázót ismert már meg az Ötpróbás események alkalmával. A járvány előtt évente több mint 150 rendezvényen vett részt.
Hogy Jánost mi ösztönzi?
Nagyon sok kupát és elismerést nyert már – a TTT-ben 2019-ben a teljesítménytúrázás senior bajnoka lett a korosztályában, de nyert Budapest kupát is –, szereti a sikert és örömmel tölti el, ha szembesül a fejlődésével. De az a mondat cseng a fülemben, amit a gyógyulásáról mondott: „a bénultság utáni gyógyulást fájdalom kísérte sok-sok kitartással és szorgalommal”, valahol ebben a mondatban van a megoldás kulcsa. János az az ember, aki nem rest beletenni, hogy aztán kivegyen.
És ez a mai világban kiemelkedően fontos példa.
János pedig igazi példakép – mindannyiunk számára.
