Orsinak az Ötpróba nyitott kaput az Ironman felé

A Balatonman Facebook oldalán jelent meg az Orbea Ordu pályázat győztesének, Rozgonyi Orsinak az írása, aki ezentúl minden hónapban be fog számolni a felkészüléséről, arról, hogy a káprázatos kerékpár milyen módon segíti az edzéseit. Csakhogy Orsi kiváló állapotához nagyban hozzájárul az is, hogy négy éve elkezdett Ötpróbázni. Sőt, az Ötpróba minden tekintetben megváltoztatta az életét.

Nagyon eseménydús évek vannak a hamarosan 44 esztendős Orsi mögött, de kezdjük szép sorjában.

Gyerekként úszott, majd a Balaton átúszás akkor is fix pont maradt az életében, amikor a versenyszerű úszást befejezte. Olykor futott, de nem sokat, aztán egy ismerőse hatására kezdett el Ötpróbázni négy éve.

Persze addig is sok minden történt vele, Orsi ugyanis szereti a kihívásokat, a szellemit éppen úgy, mint a fizikait, ezért világ életében sokat tanult, informatikai, nyelvtanári, tolmács, fordító, nyelvész, Waldorf óvónői képesítése van, és anyanyelvi szinten beszél angolul.

Minden új sportág tolta ki a határait

„Az Ötpróbára egy Balaton átúszáson lettem figyelmes, a sátorból elhoztam egy prospektust és aztán otthon forgattam, úgy éreztem, hogy bele kellene vágnom a pontgyűjtésbe. Egyfelől volt bennem egy érzés, hogy nem akarok függő lenni, szeretném én kontrollálni a sportos életemet, másfelől izgatott, kíváncsi voltam és tudtam, hogy új dolgokat hoz majd ki belőlem a sok új feladat.”

Orsi regisztrált, elkezdett futni és túrázni, de persze voltak benne félelmek, hogy nem téved-e el, hogy miként fog menni neki a futás. Ekkor már kétéves volt a kisfia, aki később csatlakozott anyukája programjaihoz, Orsi családja tavaly nyáron például a túrakenuzásra már együtt ment.

„A kerékpározás is nagy feladat elé állított, nagyon gyenge szinten tudtam bringázni, plusz egy harmincéves, öreg darabbal tekertem, a Balatonman pályázata ezért is volt testhez álló, hiszen pont egy olyan embert kerestek, mint én. Akinek nincs lehetősége jobb kerékpárra, aki meg tudja írni az élményeit – én, ugye, blogoltam korábban –, akinek azért vannak sporteredményei, aki jól bírja a monotonitást, és aki vállalja, hogy végigcsinálja az Ironman felkészülést.”

Egyben tartja a mindennapos sport

Orsi az utolsó pillanatban adta be a pályázatát, amit aztán megnyert, és utólag kiderült, nem is jöhetett volna jobbkor ez az elköteleződés. Orsi édesanyjának ugyanis nagyon megrendült az egészsége, tragikusra fordult az állapota, és ugyan azóta már jobban van, de azzal, hogy Orsit a sport és a kötelezettség egyben tartotta, segített neki abban is, hogy az édesanyjával kapcsolatos teendőket ellássa.

„Korábban is sokat edzettem, heti 13-14 órát, de edzőm, Plesz Botond, aki ugye a pályázat kapcsán lett a trénerem, sokkal fókuszáltabb edzéseket írt, jelenleg így, körülbelül heti tíz órát szánok a felkészülésre. Azt érzem, hogy korábban elfolytam, most keretet ad az, hogy Botond megírja az edzéseket, ráhelyeztem a felelősséget, számomra az edzések végrehajtása maradt. Ami persze nem kevés, de remekül adagolja a terhelést, mindig épp annyira nehéz az edzés, hogy éppen nem halok meg, és éppen nem megy el tőle a kedvem. Vigyáz rám, de egyben fenn is tartja a motivációmat.”

Szeretne a kisfiának példát mutatni

Az elmúlt négy évben, amióta Orsi Ötpróbázik, rengeteget fejlődött. Abból, hogy csak úszik, eljutott oda, hogy 50-60 kilométereket túrázik, terepen fut, olykor maraton körüli távokat, a tavalyi Ultrabalatont, ahol csapatban indult és ahol öt részletben 45 km-t vállalt, meg is nyerték. Teljesített már triatlonversenyt Kenesén, ami csodás élmény volt számára, idén szeptemberben pedig Ironmant csinál ugyanott.

„Minden befutóm sírásba torkollik. Amíg feladatom van, akár a sportban, akár anyuval, szó nélkül csinálom. De, amikor befutó van, felszakad minden. Amit addig elfojtottam, az kiáramlik, vagyis mindig eufórikus a célbaérkezésem. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a sport leginkább arról szól, hogy általa az ember a hétköznapi kihívásokat is sokkal jobban bírja, a mindennapok gyötrelmeit. De leginkább az az értelme, hogy példát mutathatok a kisfiamnak. Látja, hogy minden nap edzek, hogy minden nap megharcolok a céljaimért. Nem szólok bele, hogy mi legyen belőle, de azt a tudást át szeretném neki adni, hogy ha az ember megdolgozik az álmaiért, akkor elérheti őket. És csak akkor.”