A hétvégi Vizesgálán sok más kajak- és kenubajnok között Storcz Botonddal is találkozhatsz, ha ellátogatsz a Duna Arénába. Az esemény alkalmából arról kérdeztük a háromszoros olimpiai bajnokot, hogy mi mindennel foglalkozik manapság, és éppen hol tart az élete.
Mik voltak a benyomásaid a tavalyi Vizesgáláról, és mit vársz tőle most?
Jó volt látni, hogy a sportszerető közönség mennyire élvezte a show-t. Szerintem leginkább az volt a népszerűség oka, hogy átélhették az emberek, milyen érzés igazi élsportolók közelében lenni, és testközelből megtapasztalni, mit tudnak. Az idei Vizesgála illusztrisabb lesz a tavalyinál, hiszen a a Duna Aréna világversenyek és nagy sportdiadalok helyszíne. Ezért most még magasabb színvonalúnak ígérkezik az esemény, kevesebb „gyerekbetegséggel”, mint tavaly.
Mit jelent számodra, hogy sokan példaképnek tekintenek?
Mostanra már hozzászoktam, és pontosan tudom, hogy ez egyfajta felelősséget is jelent. Ezalatt azt értem, hogy sokat számít például az embereknek, hogy én is úszni fogok a Vizesgála délelőtti úszóversenyén az amatőr úszókkal – még akkor is, ha nem az úszás a sportágam. De az is fontos, hogy rendszeresen eljárjak közösségi sporteseményekre, és mondjuk együtt fussak a többiekkel. Nekünk, élsportolóknak mindent meg kell tennünk az egészségünkért a mindennapokban, hogy példaként szolgálhassunk az embereknek. Dolgoznunk kell azon is, hogy kevésbé váljon szét az élsport és tömegsport, ami jellemző Magyarországon. Egyébként nekem is megerősítést ad, amikor reggel lemegyek edzésre, és a 93 éves Feri bá’ addigra már végzett, mire odaérek – hogy egy személyes élményt említsek.
Miért vállaltad el az Ötpróba kajak-kenu nagyköveti szerepét? Mit tudsz hozzátenni a mozgalom életéhez?
A fő célom azon dolgozni, hogy az Ötpróba által minél több emberben alakuljon ki a sportolás iránti igény. Én magam is azért mozgok, mert vágyom rá, és ha nem tenném, akkor hiányérzetem lenne. Olyan ez nekem, mint az evés vagy az alvás: alapvető szükséglet. Ez az, amire rá kell vezetni az embereket.
Manapság mit sportolsz?
Egyszerre több sportágat űzök. Kajakozni időjárástól függetlenül, rendszeresen szoktam, hiszen mindig fel lehet megfelelően öltözni. De emellett futok, úszom és konditerembe is járok. Nyáron pedig sokat biciklizem, kihasználva a jó időt.
Te magad hogy választottad ki annak idején a sportágadat?
Számomra eléggé magától értetődő volt, mert a Duna-parton nőttem fel, a Dózsa Vízitelep mellett. Gyerekként sokat játszottunk lent a parton, és nagyon megtetszett, hogy kajakosok és kenusok eveznek arrafelé. Mi is ki szerettük volna próbálni.
Mennyire volt könnyű vagy nehéz felépíteni az életedet a versenysport után?
Eleinte nem volt egyszerű. Sportolóként szabályok szerint kell élni, délelőtt és délután is edzés van, viszont a civil élethez hasonlítva azért kötetlenebb életforma. Nehéz volt megszoknom, hogy amikor szövetségi kapitány lettem, akkor be kellett állnom egy 8-től 5-ig tartó munkarendre, bár ezt szerencsére azért rugalmasan kezelték. De őszintén szólva ez ma is kihívás számomra. Nekem a legjobb az, ha reggel felkelés után edzhetek, és utána indul a nap.
Ma is aktívan részt veszel a sportvezetésben?
Igen, a hazai szövetségben a szlalom szakág tartozik hozzám.
Az egész életed a sportról szól. Mi az, ami ezen kívül érdekel?
Szeretek kertészkedni, egyrészt a friss levegő miatt, másrészt azért, mert ez egy olyan tevékenység, aminek hamar látható eredménye van. De biciklizni is sokat szoktam – és ezzel máris visszakanyarodtunk a sporthoz.
Mennyire neveled sportos életre a gyerekeidet?
A hétköznapjaik része a sport: ők abban nőttek fel, hogy apa edzésen van, vagy éppen edzésre indul, és onnan tér haza hozzájuk. A legnagyobb lányom 17 éves, ő hetente háromszor fut. A legkisebb pedig most tanul úszni: 5 évesen már illik is.
A november 25-ei Vizesgálán sok más kajakfenomén mellett Storcz Botondnak is szurkolhatsz a kajakfutamon és a sárkányhajó-viadalon. Délelőtt pedig akár együtt is úszhatsz vele. Jegyek korlátozott számban még kaphatók!
