A háromszoros kajak olimpiai bajnok Storcz Botond sportvezetőként továbbra is a hazai kajak-kenu sport meghatározó alakja – miközben aktívan részt vesz a szabadidősport népszerűsítésében. Az Ötpróba kajak-kenu nagykövetét többek között a tömegsporttal kapcsolatos személyes tapasztalatairól és egyéni motivációiról kérdeztük.
Mi az, amit az élsportnak köszönhetően tanultál meg, és jól tudod hasznosítani a civil életedben is?
Sok mindent, például azt, hogy hogyan határozzam meg pontosan a céljaimat, és hogyan összpontosítsak rájuk. Illetve a célok eléréséhez szükséges, jó értelemben vett alázatot.
Hogyan változik az edzésterved az évszakok függvényében?
Télen-nyáron nagyon szeretek a szabadban lenni, leginkább futni. Persze 15–20 fokban szívesebben vagyok kint, mind -5 fokban, de ugyanúgy sokat edzek a szabad ég alatt télen is, csak jól fel kell öltözni. A hideg évszakokban vízre nem szoktam menni, viszont volt már olyan év, amikor áteveztem a telet, mert kíváncsi voltam, milyen. Manapság alapvetően olyan sportágakat űzök, amikhez éppen kedvem van, és amiktől jól érzem magam, ezért kötött edzéstervem sincs. A rendszeres futás mellett ritkán úszni és kondizni is megyek. A kajak pedig nyilván az életem része továbbra is: télen tanmedencében edzettem. De ahogy itt a jó idő, irány a nyílt víz.
Hogy állunk szerinted mi, magyarok a szabadidősport tekintetében?
Ez sokat változott az idők során. Régebben itthon a sport leginkább az élsportot jelentette az emberek számára. Ma pedig már jelen van a köztudatban, hogy a mozgás egyre több ember hétköznapjainak a szerves része. De persze van még hová fejlődni.
Szerinted egy élsportoló mit tud tenni a szabadidősport népszerűsítéséért?
Ma már én is inkább amatőr sportolónak tartom magam, és fontos számomra, hogy szabadidősport-rendezvényeken vegyek részt, főleg az Ötpróba eseményein. Nem csak a sport szeretete miatt, hanem azért is, mert ezzel volt és jelenlegi élsportoló társaimmal rá tudunk világítani a mozgás fontosságára, és követendő példát tudunk mutatni.
Látod azt a tendenciát, hogy egyre népszerűbbek a szabadidősport-rendezvények?
Igen, aminek egyrészt az az oka, hogy egyre több rendezvény van. Persze ez sem egyik napról a másikra történt, jó néhány évnek el kellett telnie addig, hogy igazán tömegsportról beszélhessünk. Hogy csak a saját sportágamnál maradjak: a vízi vándortáborok esetén az első évben volt kb. 1500 résztvevő, tavaly pedig már több mint 4000 gyerek jött el. Ez persze leginkább diáksport, de annál fontosabb, hiszen a gyerekekből lesznek az egészségtudatos, sportoló felnőttek.
Sok ember kifogása, hogy nincs idő mozogni a mindennapokban. Te magad a rengeteg egyéb tennivalód mellett hogyan teremtesz időt a sportolásra?
Közhely, de ettől még nagyon igaz, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akar időt teremteni. Én persze speciális eset vagyok, mert nekem nagyon fontos a mozgás, hiszen élsportoló voltam. Kifejezetten rosszul érzem magam, ha nem sportolok, és esetleg kimarad egy nap. Abban nőttem fel, hogy egy héten mondjuk 10 edzésem volt. Ehhez képest most 4–5 alkalommal edzek egy héten. Ha valakinek tényleg kevés az ideje, és csak 20 percet tud kiszakítani, az is sokkal több, mint a semmi – és ennyi ideje azért mindenkinek akad.
Vannak, akik messziről szemeznek már az ötpróbás sportrendezvényekkel, de még nem mernek elindulni, mert edzetlennek érzik magukat. Őket mivel bátorítanád?
A fokozatosság alapvető. Ne legyen senkinek extra elvárása önmagával szemben. Csak fokozatosan! Az ötpróbás rendezvényeken olyan távok is vannak, amiket kezdők is teljesíteni tudnak. Nem kell, és nem is lehet elsőre maratont futni. 2–3 km elsőre bőven elég, aztán majd jöhet a 7–10 km, és így tovább. Nem a teljesítmény a lényeg, hanem hogy élvezze az ember a sportolást.
