„Mikor megláttam az interneten, hogy van olyan lehetőség, hogy be lehet küldeni egy olyan történetet, ami kedves számomra, elgondolkodtam mi is legyen az? Hiszen minden futásom olyan szép emlék! S hát tudnék írni az összesről! De most egyről kell, hát leírom a legfrissebbet! A mai napit! Ma reggel hat órakor keltem. Húsvét vasárnapja van, ünnepnap. Előtte való nap olvastam ki Sallai Zsuzsanna – Visszadobtak című könyvét. Ez a történet, s ennek a csodálatos futónőnek a története, inspirált s hajtotta mind az elmémet, mind a lábaimat. Varbó, egy hegyekkel körülvett kis falu, ahol átélheted a lelked szabadságát, s olyan csend és nyugalom vesz körül, ahol az emelkedők fájdalmai is feledtetik a cél elérését! Végig Zsuzsira gondoltam, az egyik legbátrabb s legkitartóbb nőre, anyára, feleségre, s legfőképpen Bajnokra! Érte tettem! S azokért, akik futás szeretetét adták a számomra. Átlagos futó ember vagyok, de ma 24 km-t futottam örömmel, s tisztelettel. S végezetül csak annyit: A futás szeretete tett jobb emberré. Hát… ma ez történt!”
