Három olimpiai aranya után még mindig aktív dr. Kiss Gergely vízilabdázó – élsporton innen és túl. Edzései és meccsei mellett többek között az Ötpróba futónagyköveteként és a Nagy Sportágválasztó kommunikációs igazgatójaként tesz nap mint nap a szabadidősport népszerűsítéséért. Ezúttal a tömegsport szerepéről és a hobbisportolók hatékony motiválásáról beszélgettünk vele.

Hogy látod ma a szabadidősport helyzetét Magyarországon?

Jártomban-keltemben azt tapasztalom, hogy folyamatosan bővülnek a lehetőségek, például egyre több jól kialakított futópálya, jégpálya, uszoda és street workout park van. Ezért ma már könnyen megtalálják a számításukat azok, akik nem egyesületi keretek között, hanem kötetlenebbül szeretnének mozogni. Csúcsokat döntenek a résztvevők számát tekintve a nagyobb tömegsportrendezvények, például a futóversenyek – de a tavalyi Vizesgálán is eljöttek 1300-an úszni néhány óra alatt. Úgy látom, hogy aki alapvetően érdeklődik a sportolás iránt, az egyre komolyabban veszi. Van azonban sajnos egy olyan réteg a magyar társadalomban, akik egyáltalán nem mozognak. Az Ötpróba többek között azért dolgozik, hogy velük is megszerettesse a rendszeres sportolást.

Szerinted mi az oka annak, hogy egyre népszerűbbek a tömegsportrendezvények, főleg a futóversenyek?

Egyrészt egyre profibb a szervezés, akár a multinacionális cégeket nézzük, akár a professzionális sportrendezvény-szervező irodákat. Ezért a korábbiaknál több szolgáltatást kapnak a nevezők, például MÁV-kedvezményt az Ötpróba eseményein, illetve más ösztönzőket, ajándékokat, díjakat, amelyek miatt megéri eljönni. De talán a közösségi élmény a legvonzóbb, ami egyébként a közösségi média hatalmával is összefügg. Sokan ismerkednek és barátokat szereznek a rendezvényeken. Nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy a tömegsport trendi lett – és itt szó szerint a divatra (is) gondolok. A sportgazdaság egyre nagyobb teret hódít meg magának a világ gazdasági térképén, és ebben bőven benne van az is, hogy az emberek meg akarják mutatni, milyen profi sportfelszerelésük és sportruházatuk van, egyfajta státuszszimbólumként. A fogyasztási tényezők mellett viszont egyre több környezet- és egészségtudatos ember is van, akik nemcsak arra ügyelnek, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet, de arra is odafigyelnek, mit esznek és mennyit mozognak.

Mit tehetnek az élsportolók a szabadidősport népszerűsítéséért?

Fontos, hogy ne csak a jéghegy csúcsát, az élsportot lássuk, hanem tudatosítsuk, hogy ez csak egy része a nagy egésznek. Meg kell érteni, hogy a sztársportolók és az élsport világán túl is van élet. Akkor lehetünk ugyanis erősek az élsportban, ha erős a bázis. A bázis pedig a család, ahol a szülők jó példával járnak elöl: egészségesen élnek és rendszeresen mozognak. Ha pedig sok ember mozog, akkor nagyobb lehet a merítés is, azaz több nagy tehetség termelődhet ki az élsport számára. Egy idő után egy élsportoló jó esetben belátja, hogy a civil életben is jobb olyan átlagemberekkel körülvéve létezni, akik sportos életmódjuknak köszönhetően jobban teljesítenek szellemileg is, illetve jobb a közérzetük – és szívesen tesz is azért, hogy ők minél többen legyenek. Arról nem beszélve, hogy sokan közösségben sportolnak, ahol bizonyos pozitív viselkedési normákat sajátítanak el, és szélesedik a kapcsolati hálójuk. Ez tehát nemcsak az élsportnak jó, de az egész társadalomnak, és az egyes embereknek is.

Idén 125 ötpróbás tömegsportesemény közül válogathatnak a hobbisportolók. Mivel tudnád biztatni azokat, akik kacérkodnak ugyan a részvétellel, de még bátortalanok?

Jó tudni, hogy igazság szerint itt nem igazi sportversenyekről beszélünk. A hangsúly a szabadidő hasznos, egészségtudatos eltöltésén van. Mindig magunkhoz képest tűzzünk csak ki célokat: nem kell félmaratonnal kezdeni, első lépésként bőven elég a legrövidebb táv is. Ha viszont valaki teljesen kezdő, és nagyon régen, netán sosem sportolt, akkor ne egy ötpróbás futóeseményen kezdje el. Hiszen az fontos, hogy az ízületeknek és az izmoknak legyen legalább egy minimális teherbírása. Előtte próbáljuk meg kicsit felépíteni magunkat pár edzéssel, lehetőleg edző felügyelete mellett.

Sokak kifogása az időhiány. Te magad is elfoglalt ember vagy, rengeteg dolgot csinálsz egyszerre. Milyen trükkökkel tudsz időt találni mindenre?

Nekem sportolóként már kiskoromban meg kellett tanulni az időgazdálkodást, ebbe nőttem bele, így szocializálódtam. Félórás pontossággal be voltak osztva a hétköznapjaim. Olyannyira, hogy kamaszkoromban még a randijaimat is ott kellett hagynom mondjuk másfél óra után, hogy odaérjek az edzésre. Időbeosztás terén azóta is nagyon következetes vagyok. Az a véleményem, hogy ha alaposan megnézzük, akkor például egy irodai dolgozó hetében is lehet találni általában hetente párszor 60–70 percet, ami holtidő, és amit mozgásra lehetne fordítani. Persze az első egy-két lépés megtétele a legnehezebb, mert kifogás tényleg mindig van: a sorozat, a meccs a tévében, a fáradtság. Nyilván egy fizikailag végletekig kimerült, a családja megélhetéséért küzdő gyári munkástól nem várható el, hogy félmaratonokat fusson – de a többieknek érdemes őszintén megvizsgálniuk, mennyi időt töltenek tényleg hasznosan. Olyan is van persze, hogy közbejön valami. De arra való az okostelefonok naptárfunkciója, hogy segítsen újratervezni a napot. Ilyan szempontból az is nagy előny, hogy a szabadidősport sok formája nem igényel különösebb szervezést. Például még zuhanyzás és munkába indulás előtt le lehet nyomni 100 fekvőtámaszt, 100 guggolást, 200 hasprést és 50 négyütemű fekvőtámaszt.

Hogy néz ki a heti edzésterved?

Az én esetem egyedi, mert még vízilabdázom a Honvédban, ahol csökkentett edzésmennyiséggel dolgozom. Régen 9-szer edzettem hetente a klubommal, most 4-szer. Ebből 3-szor konditerembe is megyek, amit vízi edzés követ, illetve néha egy-egy meccs hétvégén. De magamtól is szoktam konditerembe járni, illetve az Ötpróba futónagyköveteként évente 8–9 sporteseményen gyűjtöm az Ötpróba-pontjaimat. Emellett úszom mindig a Vizesgálán, és az ötpróbás csapattal áteveztük tavaly a Balatont. Alkalmanként egy-egy barátommal mountain bike-ozunk is. De szervezett formában még mindig a vízilabda az első – már csak azért is mert nálam születési rendellenesség a rossz gerinc, aminek a víz a legjobb, legkímélőbb közeg.