Szörnyen rohan az idő: fél év és olimpia, közben nekem az egész olyan, mintha csak most szereztem volna meg az első pontjaim.
Nyárig még sok esemény van, de akár a mostani hűvösebb idő sem lehet kifogás: a hétvégén több ezer sporttárssal hajszoltuk a kilométereket a téli kedvenc – Zúzmara félmaraton – teljesítésével. Minden megvolt ami ilyenkor kellhet: szép idő, jó hangulat, jól eső mozgás.
Habár a nevezést az utolsó pillanatra hagytam, nem igazán volt kétséges a részvételem. Eddig az összesen ott voltam, ezt sem akartam kihagyni. A futással az ünnepek alatt sem hagytam fel, így nagyjából lendületben voltam, talán csak a “karácsonyi kilók” lehettek akadályozó tényezők. A vasárnap reggelt egy kényszerű bemelegítéssel indítottam: késve indultam otthonról, így aztán muszáj volt kocognom. Szerencsére jól ismertem a versenyközpontot, gyorsan el tudtam végezni a kötelező dolgokat és 10:20-kor már a rajtot vártam.
Nem mondanám, hogy a start előtt tombolt volna bennem a futhatnék, ennek is köszönhető, hogy nem futottam el az elejét. Szikrázó napsütésben indultunk neki a Hungexpo területén, hogy aztán fussunk a lóverseny pályán és az utcán egyaránt. Az elején még furcsálltam, milyen sokan futnak rövid ujjúban, vagy rövidnadrágban, de a végére már én is vetkőzni kezdtem. A pálya a felújítások, építkezések miatt kicsit eltért a megszokottól, de az eltévedéstől nem kellett félnünk.
Az első kör jó tempóban hamar letelt, még nem volt melegem, nem kínoztam magam a frissítéssel, ami általában kizökkent, ráadásul olyan vagyok, mint egy kisbaba aki épp tanul inni – a szájamat is alig találom és a fele mindig mellé megy. Aztán ahogy ezen a pályán általában, most is a második körrel – az Albertirsai úti hosszú egyenes szakaszokkal – szenvedtem meg a leginkább, kellett is a váltóponti szpíker bíztatása. A mezőny eddigre felszakadozott, a pálya kényelmesen futható volt, tumultus csak a célegyenes előtt volt.
Tervben volt még egy hajrá a harmadik körre, de mivel jónak éreztem az időm és a tempóm, így nem erőltettem (másnap is van nap, ugyebár). Inkább az előttem futót követtem, hogy aztán a végén beelőzzem és 1:24:44-gyel szakítsam át a képzeletbeli célszalagot. Nagyon elégedett voltam, ilyen jó időt még téli körülmények között nem futottam. Szusszanás után átvettem az idén is jól eltalált érmet és a befutó csomagot. Az év egy profi és hangulatos versennyel indult, ahol magamat is meglepve teljesítettem, szóval soha rosszabb kezdést!
