Alig 6 nap telt el, s számomra szombaton elérkezett egy újabb Ötpróba esemény pillanata. Most mondhatnám, hogy azért, mert a K&H félmaraton után muszáj volt azonnal elmozdulnom a sátáni 66-os pontról, de megnyugtatok mindenkit: messze nem erről van szó! Az igazság az, hogy a Mozgás Éjszakájával újabb remek élményre nyílt lehetőség, ezért úgy éreztem, nekem is be kell neveznem azonnal!
Először csak középtávon, a 7 km-es futóeseményen terveztem mozogni egyet, de pár nappal később hasonlóan csábítónak éreztem az éjféli kerékpározást Budapest belvárosában. Be is neveztem mindkettőre, s szombaton 21 órakor igazi fesztiválhangulatban érkeztem a helyszínre. A szervezés nagyon profi volt: amerre csak néztem, mindenütt zöld pólós önkénteseket láttam. Nem csoda, hogy néhány perc leforgása alatt karszalagom is volt, a csomagomat is leadtam, s az Ötpróba sátorban a szervezőktől még az aktuális kérdésemre is választ kaptam. 21 óra 50 perckor odasétáltam a rajtzónához, s még bőven volt időm a bemelegítésre, s hogy egy kicsit átadjam magam a fergeteges hangulatnak. A zenét hallgatva szó szerint időutazáson vettem részt, s magamban újra éltem tinikorom legkedvesebb emlékeit. Ahogy a körülöttem állók sem tudtak parancsolni a testüknek, úgy én is újra és újra azon kaptam magam, hogy elkapott a zene és a hangulat, s az ugrálásba néha bekeveredett egy-egy önkéntelen táncmozdulat is.
Aztán 22 óra 5 perckor nekivágtunk a távnak, s amit a következő 37 percben megéltem, az felülmúlta minden várakozásomat. Bár a speaker az elején közölte velünk, hogy ez egy közösségi futás, véletlenül sem verseny, utólag bevallom, én egyike voltam az ünneprontóknak, ugyanis annyira magával ragadott a hely és a hangulat, olyan jó formában voltam, és annyira jólesett az esti – pár fokkal – hűvösebb idő, hogy szinte repültem. Sorra döntöttem az egyéni csúcsaimat. Egészen a táv végéig nem sikerült visszafognom magam, s végül olyan átlagot futottam, amit legutóbb a kisfiam születése előtt sikerült, még 2013-ban. Hatalmas extázisban futottam át a célvonalon, és nem hittem a szememnek, amikor ránéztem az órámra! Szóval lehet, hogy ünneprontó voltam, de ezúttal azt kell mondanom, hogy megérte. Régen vágyott érzést élhettem át ezen a rendezvényen szombat este, mert ugyan alig pár száz induló közül, de életemben először egy futóeseményen a nők között harmadik lettem! Ez pedig olyan hatalmas löketet adott, hogy egész hazaúton pezsgett a vérem, és azonnal elkezdtem tervezgetni a további edzéseket és sporteseményeket.
Na, de a célba érést követően messze volt még az a bizonyos hazaút, hiszen az éjféli kerékpározás még legalább ennyi élményt tartogatott. Röviddel 23 óra után megérkezett Gergő barátom, s éjfél előtt egy kicsivel telefonon Gábor barátom is jelezte, hogy ott van velünk a helyszínen. Bár utóbbival a hatalmas tömeg miatt az indulásig már nem sikerült találkozni, mivel Mikulás-ruhába öltözött, ezért szerencsére a speaker újra és újra közölte, hogy mindössze 2 perccel mögöttünk járhat a tömegben. Tudtam, hogy az esemény végén könnyen meg fogjuk egymást találni, és ez beigazolódott, mert hajnali negyed kettőkor a célban visszafordulva szinte Ő volt az első, akit észrevettem a tömegben. De vissza az induláshoz! Éjfél előtt néhány perccel már hatalmas volt a tömeg a rakparton. A bicajcsengők csengése csak pluszban jelezte mindazt, ami egyébként is tapintható volt a levegőben: rengetegen voltunk, és az indulást valamennyien izgatottan vártuk. Még egy kis „hullámkiabálás”, hogy jobban érzékeljük, mekkora a csapat, majd 24 órakor útnak indult a hömpölygő tömeg.
Az élményt szavakkal képtelenség leírni. A 17,7 km-es távon végig hatalmas vigyor volt az arcomon, az éjszakai bogarakból szinte saját gyűjteményt raktároztam el a fogaim között. Hatalmas eufória volt áttekerni a Lánchídon, hallani a turisták és más járókelők ujjongását, a pesti rakparton az egyik hajónál hangos csilingeléssel köszönteni az éppen lagziját ülő ifjú párt. Bitang jó volt egyik barátom ablaka alatt eltekerve spontán csilingelni, s nem utolsósorban jó másfél órát dumálni Gergővel, akivel mostanában olyan ritkán tudok találkozni, hogy azért a kevés alkalomért már-már köszönettel tartozom a sportrendezvényeknek, s az Ötpróba csapatának.
Így tekertük körbe a várost, s bár eleinte volt bennem némi félsz, hogy mi lesz, ha véletlen eltaknyolok, vagy egymásba hajtunk egy másik bicajossal, szerencsére mindez alaptalannak bizonyult: fergeteges élmény volt ennek a közel egy és negyed órának minden egyes perce. Bár útközben láttunk pár balesetet (a villamossínek bizonyultak a csapat legfőbb ellenségének), jó volt látni, hogy mind a csapattársak, mind a helyi rendőrök készséggel siettek a bajba jutottak segítségére.
Ugyan a többi rendezvényen nem vettem részt, a helyszínen sétálva szemtanúja lehettem, hogy mind a nagyszínpad salsabemutatója, mind a tollaslabda és más – általam kevésbé ismert – sportlehetőségek hatalmas sikert arattak a résztvevők körében.
Ahogy a tavaly évvégi Szilveszteri Vizesgálán is bebizonyosodott: az Ötpróba saját eseményeire is érdemes benézni, hogy a komolyabb sportok mellett az ember egy kicsit kikapcsolódjon, s a mozgás élményét összekösse egy-egy baráti találkozóval vagy éppen a fergeteges partihangulattal. Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, a magam részemről biztosan tudom, hogy egy év múlva ismét ott leszek a Mozgás Éjszakáján!
