Dombi Rudolf: „Idén szeretnék revansot venni a Vizesgálán”

Az olimpiai bajnok kajakozó egy éve vonult vissza az élsporttól, ám az aktivitásából cseppet sem veszített. De vajon mibe fekteti most az energiáit és a tudását? Erről és a közelgő Vizesgálán való szerepléséről kérdeztük.

Milyen élmény volt a tavalyi Vizesgála?

Az tetszett leginkább, hogy az Ötpróba sok különböző sportág képviselőit hozta össze. Elég ritka, hogy ilyen formában tudunk találkozni, talán csak az olimpia kínál lehetőséget erre. Szóval nagy érzelmeket elevenített fel a Vizesgála. Ezenkívül pedig óriási buli volt, hogy vetélkedhettünk is.

Hogyan készülsz a gálára?

Gálától függetlenül is folyamatosan edzek: focizom, lejárok kondizni, és néha úszni is. Szóval kifejezetten erre az eseményre nem készülök külön, de abszolút rajta vagyok a témán, mert tavaly kikaptunk, úgyhogy idén szeretnék revansot venni.

Nemrég vonultál vissza az aktív élsporttól. Mennyire sikerült megszoknod a civil életet?

Most nagyon más az életem, viszont pont ezt akartam, úgyhogy élvezem. Úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb úgyis abba kell majd hagynom az aktív sportot, és ha már összejött az olimpiai cím, akkor miért ne lehetne előbb. Így hamarabb megtalálom a civil hivatásomat. A napjaim tele vannak kihívásokkal, rengeteget tanulok ebben az időszakban – dehát az ember élete végéig tanul, úgyhogy állok elébe.

Nem zavar, hogy más jellegűek most a kötöttségeid, mint élsportolóként?

Könnyen megszoktam, mert az aktív sportolói pályafutásom utolsó egy-két évében már sokat gondolkodtam erről. Szóval a kíváncsiság is bennem volt, hogy hogyan oldom meg a helyzetet – ez pedig nagy hajtóerő. Tetszik az új életem a nehézségeivel együtt.

Jelenleg a Magyar Diáksport Szövetség területi vezetője vagy. Mekkora kihívás manapság sportolásra motiválni a fiatalokat?

Szerintem nagyon könnyű őket bevonni, csak jól kell tálalni. Egyszerűen szeretni kell a sportot, és úgy kínálni meg őket vele, nem muszájból. Nem azt sugallni, hogy sportolni kell, hanem hogy sportolni tök jó. Meg kell tapasztalni, és akkor ott marad a gyerek.

Akkor a kütyüket, mobilokat és számítógépeket sem érzed konkurenciának ezen a téren?

Nem, mert a sport egyszerűen jobb alternatíva. Ha a gyereket egyszerre ismertetik meg a sporttal és a számítógéppel, akkor nagy eséllyel a sportot fogja jobban szeretni. Nincs baj amúgy a számítógéppel sem: lételem, mert mindenki azon dolgozik, és sokkal kényelmesebb az élet általa. Gond akkor van, ha előbb a gépet szerettetjük meg vele, és muszájból küldjük csak le sportolni, vagy ha lepasszoljuk a gyereket, mondván: elvan, ha gépezik. Alapvetően nem konkurencia tehát a technika: rajtunk múlik, mit hozunk ki a helyzetből.

Ti hogyan éritek el, hogy közelebb kerüljenek a gyerekek a sporthoz?

Akár egy motivációs előadással is be lehet vonni a gyerekeket. De azt gondolom, hogy a szövetségeknek és sportszervezeteknek óriási szerepe van a hogyan kitalálásában – esetemben a Magyar Diáksport Szövetségnek és a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek, akikkel együtt dolgozom. Az MDSZ-nél ezért indítottuk el a DO60 Diáksportfesztivált, amelynek célja, hogy a gyerekek minimum napi 60 percet mozogjanak. Ezt játékos programokkal, zenés taktikai-tematikai gyakorlatokkal igyekszünk elérni a 7–9 éves iskolások körében. A kezdeményezésünk nem a győzelemre fókuszál, hanem a közösségi élményen és a mozgás örömén van a hangsúly.

Mennyire maradt az életed része a kajak?

A kajak-kenu mindig is az életem fontos része lesz, nem csak a munkám miatt. Vannak családi hagyományaink: már nagyon várom például a szilveszteri evezésünket az apámmal. A versenykajak annyira nem vonz, de azt mondják, vissza fog térni a lelkesedés. Az továbbra is nagyon fontos nekem, hogy részt vegyek a dunai életben, és ebben a légkörben lehessek. De emellett most kiélem a focizhatnékomat is. Régen is szerettem focizni, csak a sérülések elkerülése érdekében nem csinálhattam annyira intenzíven, mint amennyire most, nagypályán.

Hogy derült ki, hogy tehetséges vagy a kajakozáshoz?

Apámék vittek már féléves koromtól a Dunára, tulajdonképpen ott nőttem fel. Amikor először beültettek a versenykajakba, akkor azonnal megültem, aminek kis túlzással mindenki a csodájára járt, mert nagyon keveseknek megy. Ez pedig akkora sikerélményt adott nekem kiskoromban, hogy ott is ragadtam.

Mi foglalkoztat a sporton kívül, a szabadidődben?

Szabadidő? Az mi? A viccet félretéve: szeretek utazni, de például úgy, hogy elmegyek valahová vitorlázni. Szóval ilyenkor is imádok a vízen lenni. De akkor is elvagyok, ha csak letesznek a vízpartra egy kávéval. Emellett pedig jó gyors autókkal megőrülni egy versenypályán: kicsit sebességmániás vagyok.

Dombi Rudolf az egyike annak a 46 olimpiai, világ- és Európa-bajnoknak, akik a november 25-ei Vizesgálán megcsillantják tudásuk legjavát a sportszerető közönségnek. Szurkolj nekik te is a Duna Arénában vagy a Digi Sport élő közvetítésén!