Sok ötpróbás vallja, hogy nincs nagyszerűbb érzés annál, amikor sportolás közben sikerül átlépni a saját határainkat, és legyőzni önmagunkat. Ehhez viszont nem árt néha feltankolni egy kis extra motivációt: például szembesülni a legkeményebb ötpróbások elképesztő teljesítményével. Ők azok, akik nemcsak magukkal birkóznak meg versenyről versenyre, de a maximális 60 pontot is többszörösen teljesítik. Egyszóval: megállíthatatlanok! Ezúttal három ponthalmozó, toplistás Ötpróba hős mesél a sporthoz való viszonyáról és élményeiről.
Somogyi Balázs – 163 pont
Korábban is sokat futottam, már 2010 óta, de a többi négy sportágat csak nagyon ritkán űztem, ezért gondoltam: az Ötpróba nekem való kihívás. Rengeteg jó emléket őrzök a versenyekről. Bevallom: sok eseményre a jelentkezéshez a végső lökést az Ötpróba pontgyűjtés adta, de sosem bántam meg. Büszkén tekertem be utolsónak a Tour de Zalakaroson, és örömmel vittem az egész családot túrázni.
Nagyon jó volt a fiammal futni, úszni, evezni és bringázni sok-sok eseményen, például a Vizesgálákon. Rászántam magam a Balaton- és Duna-átúszásra, illetve az Ultrabalatonra is négy fős váltóban. Nagyon eltökélt voltam, hogy kajakozok is, az evezős pontjaim végül mégis sárkányhajóval teljesültek, de három is lett. 🙂
Nagyon sok ötpróbást már arcról és névről ismerek, de jó megszólítani ismeretleneket is futás közben, például egy „Jó a sapid/pólód!” üdvözléssel. Mindenképp szeretném, ha folytatódna az Ötpróba a következő olimpiai ciklusban is.
Célom a 240 pont: nem elérhetetlen! Mindenkinek nagy hajrá!
Farkas István – 170 pont
Tulajdonképpen az életem a sport: már 37 éve mozgok folyamatosan. 13 évesen kezdtem, amikor a kenuzást választottam. Nem voltam nagymenő, de megadatott, hogy az utolsó 5 évben profiként, csak a sportnak éljek. Ez az életforma volt a megélhetési forrásom, imádtam!
Kisebb-nagyobb megszakításokkal később, a munka mellett is maradt a mozgás szeretete. 17 éve pedig, amikor édesanyám halála nagy törést okozott az életemben, a sport volt az, ami kihúzott a gödörből.
Eleinte csak futottam: több száz rendezvényen vettem részt, kisebb-nagyobb sikerekkel, de egyetlen futamot sem adtam fel. Sérülten is befejeztem minden versenyt! Versenyt mondok, de ez a verseny önmagammal, nem a többi résztvevővel folyik.
Több mint 2 éve találkoztam az Ötpróba programmal, ami zseniális és kiforrott motiváció a magamfajta megszállottnak, hogy más formában is kipróbálja magát. Azóta a futás mellett több bringa-, túra- és úszásprogramon vettem részt. Az Ötpróba bevezetett egy más világba, melyben új lehetőségek nyíltak meg. Természetesen a fix ajándékok is tetszenek, annál is inkább, mert minőségi cuccokról van szó, amelyek hasznosak a mindennapi életben is.
Már 1986-ban, 16 évesen maratont futottam, negyedmagammal, aztán ’89-ben még egyet. A legemlékezetesebb momentum azonban az volt – a sok ezer remek pillanat mellett –, amikor 16 év kihagyás után, 2005-ben újra lefutottam a maratoni távot. Azóta minden évben egyszer teljesítem újra, a SPAR Maratonon. A célba érés és az az érzés, hogy megcsináltam, kárpótol minden szenvedésért és fájdalomért, amit a távok teljesítése közben érzek. Menet közben a fejemben van, hogy soha többet, aztán másnap már azt mondom, hogy gyerünk jövőre is, megcsinálom! 🙂
Természetesen szeretném, sőt követelem, hogy a következő olimpiai ciklusban is legyen Ötpróba program! :)))
Balla Zsolt – 175 pont
Korábban nemzeti válogatott íjász voltam, ezt követően pedig nemzeti edző. Emellett idővel edzőtrénerként a hazai íjászedzőknek oktattam egységes módszertant, amit a kollégáimmal közösen alakítottunk ki. Sportolóként tapasztaltam először az edző szakember hiányt az íjászatban, melyet oktatóként sikerült orvosolni azzal, hogy több mint 200 íjászedző oktatásában vettem részt.
Edzőként a junior nemzeti válogatott egy része tartozott hozzám, akik igen szép eredményeket értek el. Különösen szép diadal volt a csapat országos bajnoki címük, melyet felnőtt kategóriában értek el juniorként. A fiam több éven keresztül az első hatban végzett a junior EU kupasorozatban.
Nagy örömöt okoztak az elismerő szavak a legutóbbi Világjátékokon induló, világjáték bajnokká vált íjászunk, Kakas István szájából. Megemlítette, hogy a döntőben sokat segített neki egy biztató, mentális segítségnek szánt mondatom.
Kezdetben az íjászsport a saját eredményességemről szólt, majd ez edzőként és edzőtrénerként átalakult: ekkor már szerettem volna minél több mindenkinek átadni tudásomat, és eljuttatni őket arra az eredményességi szintre, melyet a képességeikkel, felkészültségükkel és akaratukkal el tudnak érni.
A fenti előélet ismeretében az Ötpróba számomra egyrészről a sportok változatosságát, edzőként más sportok megismerését, az íjászat tekintetében pedig a kereszt- vagy kiegészítő edzések lehetőségének vizsgálatát jelenti. Apaként a gyermekeimmel és a tágabb családdal való közös mozgás élményét nyújtja, mindezt különleges helyszíneken, és nem egyszer több ezer sporttárssal közösen.
Első ötpróbás eseményem két éve a Balatonkör (kiskör) volt, melyen gyermekeimmel együtt vettem részt. Ezt követően jött a bakancslistámon lévő céljaim elérése, kezdetben az összes hazai tó megkerülése, illetve az első félmaraton.
A sport a saját határaim folyamatos átlépésére ad lehetőséget. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy képes vagyok 100 km-nél is többet tekerni, több ezer métert futni vagy úszni. De ezeket a határokon tavaly sikerült túllendülni: több 100 km-es túrákon tekerve, az első félmaratonomat teljesítve, és 2000 m leúszását követően. Idén a tavalyi eredményeket is sikerült túlszárnyalni, és ezzel együtt új sportok váltak az életem részévé. Ma már sokszor azt érzem, hogy ha elindulok futni, nem is akarok megállni, gyakran „erőből” le kell állítanom magam, nehogy sérülés legyen a vége.
Apaként örülök, hogy a gyermekeimnek is át tudtam adni a sport szeretetét, tiszteletét. Ez különösen sokat jelentett a személyiségük fejlődése szempontjából, és mindig csodás pillanatokat hoz, ha együtt sportolunk.
A fejlődés, az egészség és rendszeresség motivál az edzésekre, illetve a határaim feszegetése, ahogy már említettem. Emellett az ötpróbás versenyeken az új helyszínek megismerése. Nagyon tetszenek a sportesemények, jellemzően mind nagyon jól szervezettek, és figyelnek a hozzám hasonló amatőrökre is. Nagyon rosszul esik, ha egy tervezett eseményen valami miatt nem tudok részt venni. Ez már az elvonás tünete. 🙂
A tavaly lefutott első félmaratonom volt a legemlékezetesebb sportélményem, melyet elsőre sikerült teljesítenem egyhónapos felkészüléssel. A távot még ugyanabban a hónapban ismét teljesítettem. Hasonló volt a Balatonkör és a Balaton kiskör két nap alatt, szintén a múlt évben. Ezek már egy ideje bakancslistásak voltak. 🙂
Szintén különlegesek a családdal együtt teljesített események. A nagycsaládos Velencei-tó kerülés (7-en voltunk), ahol a legkisebbek elsőre tették meg ezt a távot. De hasonlóan csodás élmény volt az idei Mozgás Éjszakája, ahol gyermekeimmel mind az öt pontszerző sportágban teljesítettünk.
