A kifogások tárháza végtelen, ha egy nemszeretem edzés elhalasztásáról van szó. Vannak azonban olyanok, akiket még a valós akadályok sem tarthatnak vissza attól, hogy újra és újra legyőzzék önmagukat, egyik sportkihívást teljesítve a másik után. Közülük való látássérült bloggerünk, Nagy Gábor is, aki most ötpróbás sportkalandjairól mesél nektek.
Milyen sportokat űzöl, mennyit edzel és milyen sportágakban versenyzel?
Fő sportágam a futás, amit hobbiszinten, amatőrként űzök. Eleinte csak heti egy alkalommal futottam a barátaimmal, később azonban magasabb fokozatra kapcsoltam. Azóta heti 3–5 alkalommal futok, és járok hosszabb, 21 km-es vagy néha akár hosszabb versenyekre is, nagyjából havi rendszerességgel. De néha egy hónapban kettő is becsúszik. Emellett konditerembe is járok erősíteni, illetve spinningre.
6–10 éve sok kerékpáros rendezvényen és túrán vettem részt barátaimmal, de az utóbbi években a bicikli már inkább csak spinning formájában része az életemnek.
Ha tehetem, szívesen túrázom is, de a kerékpárhoz hasonlóan számomra ez szintén partnerfüggő sport, hiszen egyedül nem megy.
Mik az eddigi legjobb eredményeid, amikre igazán büszke vagy?
Inkább élményeket tudok kiemelni, azokból viszont rengetegben volt részem. Körbefutni a Balatont barátokkal vagy nem sokkal a verseny előtt megismert ismeretlenekkel? Körbefutni a Velencei-tavat? Elfutni egyik városból a másikba, Bonyhádról Bátaszékre vagy Pécsről Harkányba? Vagy az az érzés, amikor a futóversenyeken nem győzök visszaköszöngetni az embereknek, akik már tudják, ki vagyok – és akik körül többet akár a barátomnak is nevezhetek?
Életem során több agyműtéten mentem át. Ezért voltak az életemnek olyan szakaszai, amikor finoman szólva nem volt jó az egészségi állapotom, fáradékony, aluszékony és feledékeny voltam. Ilyenkor nem igazán voltam alkalmas az önálló életre. Ennek azonban mára vége!
Mit nyújt neked a sport, és milyen hatással van az életed egyéb területeire?
A sport nem egyszerűen kielégíti a mozgás iránti igényemet, de számomra már szinte függőség. Még ha időnként fáradtan és nyűgösen is ébredek, valahogy mindig sikerül legyőznöm ezeket az érzéseket: megyek előre, és sohasem bánom meg.
A sport rendbe tette a testalkatomat is: amióta futok, 8-10 kilót fogytam. Így nincs lelkiismeret-furdalásom akkor sem, ha többet eszem a kelleténél, mert tudom, hogy majd lemozgom.
Fehér bőrű vagyok, igazi hipóreklám, ezért soha nem szerettem kifeküdni a napra, hogy egy kis színem legyen. Amióta futok, azóta viszont bőségesen van részem a szükséges D-vitaminban. Pár napja épp egy ismerősöm jegyezte meg, hogy milyen jó színem van.
Mit ad neked az Ötpróba?
Grafomán vagyok, már évek óta írok versenybeszámolókat: jó érzés, hogy az Ötpróba bloggereként most még több emberrel oszthatom meg ezeket. Az élmények leírásán, megosztásán túl az írásaimat egyfajta érzékenyítésnek is tartom, bár eredetileg nem ezzel a szándékkal kezdtem el az egészet. Ezenkívül motiválnak az ajándékok is. Ha pedig szerencsém van, akkor még új barátokat, túrázó és futótársakat, illetve tandemsofőröket is megismerhetek.
Mi motivál a jobb és jobb teljesítmény elérésére?
Természetesen a legfontosabb az élmény, de engem azért az is hajt, hogy minél jobb időt érjek el egy-egy versenyen. Viszont mindig csak magammal és az időeredményeimmel versenyzem. Habár… időnként megesik, hogy kiszúrok egy hozzánk hasonló tempóban futó versenyzőt, akit hirtelen kedvem támad megelőzni…
