Régi álmom volt, hogy végigcsináljak egy középtávú triatlon versenyt. Már két éve úgy éreztem megpróbálom, de akkor végül halasztottam. Tavaly be is neveztem egyre, de térdsérülés miatt vissza kellett mondanom. Idén viszont – habár sok minden próbált keresztbe tenni – már semmi sem állíthatott meg, a hétvégén öt pontért sikeresen teljesítettem a Balatonman Kenese versenyt.
Nem biztos, hogy mindenki tudja, ez a verseny 1,9 km úszásból, 86 km kerékpározásból és 21 km futásból áll, mindezt 8 órán belül kell teljesíteni a Balatonban illetve partján. Elég sok felkészülést igényel, de úgy gondoltam az elmúlt évek maratonjai, bringás tókerülései, átúszásai és egyéb versenyei már megadták az alapot, hogy túléljem a kihívást.
A triatlon egyszerű sportágnak tűnhet, de mégis aki profin akarja csinálni, rengeteg pénzt költhet rá, kezdve a szuper országúti kerékpároktól a neoprén ruhákon át mindenféle kiegészítőkig. Első ilyen távú versenyem kapcsán, úgy voltam vele, ha megtetszik, akkor kezdek majd további befektetésekbe. Úszásnak egy sima úszónadrágban, a bringázásnak pedig egy tracking kerékpárral vágtam bele. Előzetes célom az volt, hogy 7 órán belül beérjek.
Már pénteken leutaztunk a helyszínre átvenni a rajtcsomagot, meghallgatni a technikai értekezletet illetve egy érdekes előadást a helyes frissítés mikéntjeiről. Kissé féltem, hogy a teljes rutintalanságom, amatőr felszerelésem miatt furcsállnak majd, de a helyszínen mindenki nagyon kedves volt, átnézték a bringám, hasznos tanácsokat adtak a versenyről, depózásról és még finom bolognait is kaptam a tésztapartin. A hűvösebb, zivataros idő ellenére a víz kellemes 21°C-os volt, szóval a helyszín és a szervezés pozitív előjeleket mutatott.
Ezzel szemben a felkészülésem nem alakult a legjobban, a verseny előtt két héttel betegség, aztán péntek este barátom nyaralójában hajnalig tartó házibuli passzív elszenvedője voltam, így reggel finoman szólva se csúcsformában érkeztem a kenesei Vak Bottyán strandra, a versenyközpontba. Miközben a rövidtáv mezőnye elrajtolt, igyekeztem ellesni a szomszédjaimtól a depózás mikéntjét, megadtam az esélyt a napolajnak, hogy megvédjen a későbbiekben és a melegítést elősegítendő kapszaicines lóbalzsammal kenegettem magam.
09:50-kor már a teljes mezőny a vízben várta a rajtot jelző dudaszót. A pálya háromszög alakú volt, egyik csúcsa a partnál, másik kettőnél pedig egy-egy megkerülendő bója. Elég sűrűn voltunk, az egyszerre meginduló ötszáz fő az úszást kisebbfajta tömegverekedéssé változtatta. Jobbról-balról is kezek csapkodtak, az orrom előtt lábak kalimpáltak, utólag is elnézést kérek azoktól, akiket mellúszás közben én rúgtam gyomron, vagy gyorsnál hátba vertem. Az első körben megpróbáltam elszakadni a legnagyobb tömegtől, így a másodikban már nyugodtabban tudtam teljesíteni, magamat is meglepve 33:40-es időt hoztam.
Úszás után, az átöltözés alatt 1-2 perc pihenő jutott a depóban, közben próbáltam mindenre figyelni (bringához csak becsatolt sisakban nyúljak, semmit ne hagyjak ott, ami szükséges). A kerékpártáv Keneséről kivezető szakasszal indult, és két 40 km-es kört kellett menni a teljesen lezárt 710-esen és környezetében. Nagyszerű élmény volt az autópálya minőségű úton több száz bringással együtt tekerni gyönyörű tiszta, napos időben. Így utólag már a bringabérlés mellett döntenék, az országúti bringákkal könnyedén húztak el mellettem a sporttársak. A verseny kivitelezése szuper volt, két helyen nagyon bőséges frissítőállomással találkozhattunk, és a versenybírók, szervizesek folyamatosan járták a pályát, a segítség gyorsan kéznél volt. A tervezetnél jobb tempót mentem, a második kör közepén már láttam, hogy ha minden jól megy négy órán belül végzek a háromból két sportággal. Közben a hőmérséklet már a 30°C-ot ostromolta, az arcomon több helyen is kicsapódott a só, olyan voltam, mint aki sóban hempergett. Végül a menetidőm 3:13 lett, a futás előtt viszont muszáj volt kicsit pihennem, nyújtanom.
Előzetesen abban bíztam, hogy marad energiám és a futáson sokat fogok javítani. Persze ember tervez… A kis felfrissülés után az első körön szuper 4:30-as kilométereket mentem, viszont a második kör közepétől elkezdett görcsölni a vádlim, combom. Itt találkoztam az egyetlen kisebb szervezői hibával, a fautópálya közepén levő frissítőponton elfogyott a magnézium (pedig minden finomság volt, még számomra versenyen olyan újdonságok is, mint olívabogyó, sós paradicsom). Ahogy haladtam a jól kialakított és szerencsére sokszor árnyékos pályán, egyre jobban tudatosult bennem, hogy igen, ez meglesz mégpedig nem 7 óra alatt, hanem 6 órán belül. Az, amire már 2-3 éve készültem, nemsokára valóra válik. Ez az élmény adott további akaraterőt és szellemi felfrissülést, hogy meglegyen a mosoly a beérkezéskor. Annál a beérkezésnél, ami végül 5 óra 51 perc 53 másodperccel a rajt után megtörtént.
A verseny végén egy szép érmet kaptunk, alkoholmentes sört és sokféle frissítőt is lehetett fogyasztani. Öt masszőr dolgozott szüntelenül, de a nagy tömeg miatt lusta voltam kivárni a sorom (tanulság: legközelebb 5 órán belül kell teljesíteni, akkor még nincs tömeg ;)). A pénteki tésztához hasonlóan a szombati gulyás is nagyon finomra sikerült, innen is üdvözlöm a szakácsokat. A verseny hangulatához a szurkolók rengeteget adtak, barátnőm és két barátom, akik elkísértek, lelkesen integettek, bíztattak, ami nagyon jól esett. Jó volt látni a célban, ahogy a befutó apukákhoz csatlakoztak a kisgyerekek óriási mosollyal arcukon az utolsó méterekre. A kidepózás után még boldogan beköszöntem az Ötpróba sátorhoz, majd megindultunk haza, hogy a másnapi izomlázzal szembenézhessek.
Hatalmas élmény volt ez a verseny, aki szereti ezeket a sportágakat, annak mindenféleképp ki kell próbálnia. Egy ilyen teljesítés olyan lökést ad az életben, amely a szürke hétköznapokban is sokáig kifejti hatását. Kezdésnek nem szükséges hozzá semmilyen drága felszerelés, a befutáshoz elég a megfelelő akaraterő (na, meg némi edzés), de aki végigcsinálja az egy örökre megmaradó tapasztalattal, emlékkel lesz gazdagabb.
