Ki ne imádná a magyarok tengerét, sokunk gyerekkori vakációinak helyszínét, a vizet, a tópartot, a hangulatot, szóval úgy nagyjából mindent, ami a Balatonhoz kötődik? Tavaly kétszer is körbetekertem, futottam a partján, átúsztam, fürödtem benne, csúszkáltam a jegén, dolgoztam rajta.
Szinte már függőség, aminek idén se bírnék ellenállni. A márciusi félsziget túra után most vasárnap jutottam el a Balatonkör esemény kapcsán újra a tópartra.
Öcsémmel a fokozatosság jegyében – 25 km túra után egyből sokalltuk volna a 200-at – döntöttünk a Kiskörön való induláson, ahová csatlakozott még hozzánk Dávid barátom. Szép reggeli napsütésben utaztunk le Zamárdiba, nem úgy mint tavaly, amikor a reggel 6 órai rajt miatt hajnali háromkor az alvó éjszakai városban volt a találkozó. Az indulás előtt átestünk a kötelező kerékpár ellenőrzésen, a tönkrement pedálom kicserélésében gyors és szakszerű segítséget kaptam, átvettük a rajtcsomagot, beköszöntünk az Ötpróba sátorhoz és fél 10-kor már a rajtnál vártuk az indulást. Tanulva az elmúlt hetekből, a napolajat most nem hagytuk otthon, cserébe a reggeli szendvicseinket igen. Talán még is csak könnyebben teker az ember kissé üres hassal, mint rák vörösen, de azért megvolt a motiváció a frissítőállomások eléréséhez.
A rajt után lufik szálltak a magasba, több száz bringás csengetett egyszerre és elindultunk Siófok felé. Teljesen elfoglaltuk az utat, nem lehetett könnyű az utunkba eső autós, biciklis, gyalogos közlekedőknek, de úgy tűnt kárpótolja őket a folyamatosan barátságosan csilingelő csengők hangja, bringásaink kedves köszönése. Kissé sajnáltam, hogy ez a túra nem ment fel a keleti oldalon a magas partra, de így is szép látvány volt a tavaszi tópart. Az első, kenesei frissítőállomásig a tömeg együtt haladt, talán már túlságosan is kényelmes tempóban. A szervezők diktálhattak volna magasabb tempót, sokszor az jelentette a kihívást, hogy folyamatosan az előttünk levőket figyeljük, nehogy nekik ütközzünk. Szerencsére mindenki segítette egymást és jól zajlott a kommunikáció is.
A frissítőponton elfogyasztott kakaós csiga, banán kombináció után már sokan, köztük mi is, magukban indultunk tovább. Jó érzés volt szabadabban tekerni a remek minőségű kerékpárúton. A tó a szép idő, hosszú hétvége, meleg víz (több mint 20°C) miatt tiszta nyári főszezon hangulatot mutatott, rengetegen futottak, tekertek, rolleren gurultak velünk szemben, mindenhol emberek fürödtek, napoztak és a füredi Tagore sétány is szinte megtelt. Sokan kíváncsiskodtak is, hogy milyen esemény zajlik, remélem néhányuknak meghoztuk a kedvet egy jövő évi részvételhez. A kompon Tihanyból visszafelé már éreztük a jól eső fáradtságot, amit az addigi 70 km tekerés okozott.
A célba a tömeg előtt egy órával érkeztünk, ahol egy ízléses érmet és egy tál finom gulyást kaptunk. Összességében ismét egy szuper élményben volt részem, az eleje ugyan kicsit nehezebben indult a lassabb haladás miatt, de az idő, a balatoni táj, a hangulat, a jó társaság miatt nagy hiba lett volna kihagyni ezt az eseményt. Az újabb három ponttal immár átléptem a 60 pontot és az idei első balatoni csobbanást is megejtettük. Ha eddig halogattad volna a tó körüli tekerést, ne tedd, próbáld ki az egyik következő ilyen eseményt te is, mert nagyszerű program mindenki számára!
