A járványhelyzet miatt szeptember közepén az UB-t elengedtem. Ehhez képest, a Balaton-kör utáni héten, a Sparon rajthoz álltam. Hol itt a logika? Pedig van. Magától a futástól nem féltem, de az egész napos közös autózástól, a sok találkozástól eléggé tartottam. Aztán hogy jól döntöttem-e? Ez örök rejtély marad.
2014-től – a múlt évet leszámítva – minden SPAR Budapest Maraton Fesztiválon rajthoz álltam és az évek során szinte minden távot végig próbáltam.
Futottunk négyes váltó első tagjaként, maratont párban, 2016-ban 30 km-t, kétszer pedig 10 km-en indultunk. És ha már ilyen „népszerű” a 10-es, idén is ezt választottam. A 2015-ös 58:11-es és a 2017-es 1:00:16-os időeredményt esélyünk sem volt elérni, de joggal reménykedhettem, hogy a Wizz Air 1:07:22-es idejét két perccel megjavítjuk, esetleg 1:05 alá is benézünk.
A futótársam Gergő lett, de csak azért, hogy az augusztusi WTF Szentendre után ismét próbára tehessük egymás tűrőképességét. 🙂 No meg azért is, mert ő jelentkezett.
A reggel első nagy kérdése: miben fussak? Rövidnadrág+hosszú felső? Vagy vállaljam be fent is a rövidet? Márha a csomagleadás és a rajt közti időszakban nem fagyok meg. Az első verzió mellett döntöttem, megcseréltem a két pólót, csak hogy a rajtszám is látható legyen, beálltunk a rajtzónába, a 2-es szektor végére és 9-kor az első csoporttal elrajtoltunk.
Az otthoni internetes útvonalszemle elmaradt, de volt egy olyan érzésem, nagyjából (vagy pontosan) azon az útvonalon fogunk futni, mint 5 héttel korábban a Wizz Airen. Így is lett.
A mezőny hamar felhígult, így lényegében végig a saját tempónkat futhattuk. Nyomtuk is, az ésszerűség határain belül, bár tudtam, ez a tempó 10 km-en át (még) nem fog menni.
A rakparti szakaszt most nagyon bírtam. Hosszú egyenes, a sávelválasztó csíkok segítségével (Gergőnek anélkül is) simán tartható az egyenes, jó minőségű az út. Akár egyedül is futhattam volna… Bár lehet, akkor egy-két kátyú (vagy elég lett volna egy is?) kissé megtekerte volna a lábfejemet, bokámat.
A „rövid” táv és a szeptemberinél sokkal emberibb időjárás miatt mindkét frissítőt kihagytam, úgy éreztem, csak kizökkentene és ezt utólag sem bánom.
A táv második harmada már nem volt ennyire sima. Többet kellett kanyarogni, némi szint is volt benne, de épp csak annyi, hogy az első kilométerek átlagaihoz képest lassuljunk kicsit.
A verseny utolsó harmada ismét egy hosszú egyenes, nagyjából az Erzsébet hídtól a célig. Itt mehettünk újra padlógázzal, de az elején futott gyors valahogy más volt, mint ez. Pechünkre a nap is kisütött, bár ahogy visszagondolok rá, a futásra koncentráltam, nem a napsütésre. Azt, illetve annak nyomait csak otthon éreztem az arcomon. 🙂
A befutóhoz közeledve még egy sprint, bár a lábaim már nagyon nem akarták, de tisztáztuk, én vagyok az úr, az ő dolguk az, hogy teljesítsék a parancsot. 🙂 De tudják azt is, hiába morog, hiába elégedetlenkedik a gazda, a célban – és otthon is – mindig megdicséri őket és a megérdemelt jutalom sem marad el soha.
100-200 méterrel a cél előtt, mikor Péter Attila hangja már mellettünk szólt, csak egy a céltól távolabbi hangszóróból, Gergő bedobta az utolsó doppingszert: meglesz az 1:05-ön belüli idő. Rádobtam még egy lapáttal, bár a tempóban csak minimális gyorsulást éreztem és befutottunk! 1:05-ön belüli idővel.
Megálltunk, örültünk, elfáradtam. De kit érdekel ez? Lényeg, hogy megcsináltuk. Megkaptuk a befutócsomagot és időközben az sms is megjött a hivatalos időeredménnyel: 1:05:01… Egyből lehervadt az arcomról a mosoly. Pedig nem is! Már csak azért sem, mert maga a szituáció is elég komikus volt. 🙂
A verseny teljesítésével újabb értékes pontokat gyűjtöttem az Ötpróba-sorozatban, sajnos továbbra is csak 4 sportágból. Hogy melyik lesz az ötödik? Ez még számomra is kérdéses. Hegyi kerékpár tandemmel? Vagy úszás? Úszni sajnos nem tudok, de a mostani eszemmel a hegyikerékpárt is neccesnek érzem. De ha valakinek van ötlete, milyen biciklivel tudnánk elindulni egy ilyen rendezvényen, esetleg velem is tartana, azt nagyon megköszönném.
Végül köszönet Gergőnek az újabb közös versenyért, folyt. köv. a Virtuális Spar Budapest Maraton Fesztiválon, illetve ha minden összejön, novemberben a Garmin WTF Budán!
Budapest, 2020. október 10.
