Egy kis útkeresés után újra teljes erőbedobással edz háromszoros olimpiai bajnok kajakosunk, Szabó Gabi. Legközelebbi célja a válogatottba kerülés, ami után irány az olimpiai felkészülés. Arról beszélgettünk vele, hogyan telnek a napjai mostanában.
Idén is ott voltál a Vizesgálán. Hogy tetszik a kezdeményezés?
Szerintem minden egyéni sportoló számára nagy dolog, ha versenyen kívül is megtiszteli a közönség az érdeklődésével. Jó velük találkozni, ezért nagyon örültem a felkérésnek. Másrészt tetszik, hogy különböző sportágak bajnokaival együtt szerepelhetünk, és hogy kötetlen, barátságos a hangulat.
Nemrég kihagytál egy időszakot. Hogyan próbáltál feltöltődni?
Nem nevezném ezt kihagyásnak, inkább azt mondanám, hogy 2017 felemásra sikerült, és az útkeresés éve volt: kajakoztam is, meg nem is. 2018 viszont már a versenyzésről szólt, csak nem jött össze. De most minden erőmmel azon vagyok, hogy újra visszaverekedjem magam a válogatottba. Az elmúlt két év nyarainak nagy részét aktívan töltöttem a szabadidőmben is. Utazgattam, amerre csak tudtam, Európában és Magyarországon. Illetve sportoltam a szabad óráimban is, mert örökmozgó vagyok. Engem abszolút a sport kapcsol ki, a kajakozás mellett is akár. Szeretek a szabadban biciklizni, futni – főleg, ha szép tájakon járhatok.
Mi a következő célod, mire készülsz most?
Ahogy említettem, most a válogatottba kerülés áll az első helyen, Szegeden lesz a kvalifikációs világbajnokság. Ott mindenképp szeretnék indulni. A fő célom pedig természetesen az, hogy a tokiói olimpián is részt vehessek.
Edzőváltásokon vagy túl. Mennyire vagy elégedett ezen a téren most?
Végül visszatértem Tóth Lászlóhoz, a korábbi edzőmhöz, akivel Rióig dolgoztam. Két aranyérmet nyertünk az olimpián, mellette pedig öt világbajnoki címet, tehát úgy gondolom, hogy ennél nagyobb nem lehetne a bizalom. Igazság szerint az elmúlt két évben azért nem vele edzettem, mert úgy gondoltam, hogy olyan mennyiségű munkát nem tudok beletenni, amennyit ő megkövetel – főleg nem négy éven keresztül. De ebben a két évben beláttam, hogy ez az én utam, és az ő módszere felel meg leginkább a testalkatomnak és a személyiségemnek. Nagyon bízom benne, hogy sikerült az ő keze alatt elérnem ugyanazt a szintet, amit egészen Rióig vittünk végig.
Ezek szerint ő ismer téged a legjobban az edzők közül, igaz?
Abszolút: ismeri minden rezdülésemet, tudja, hogy melyik edzésre hogyan reagálok. Azt is, hogy mire kell odafigyelnem a felkészülés során, és mik azok a dolgok, amik esetleg sérüléssel járhatnak. Szerintem ez most az ideális felállás, mert motiválni is nagyon jól tud. Nagyon örülök, hogy folytathatom vele a munkát, mert két év után kérdéses volt, hogyan áll hozzám.
Hogy derült ki, hogy a kajak a neked való sportág?
Anyukám elég hamar rájött, hogy mozgékony kislány vagyok, és imádom a vizet, ezért az úszás alap volt a családunkban. Majdnem előbb tanultam meg úszni, mint járni. Viszont elég problémás a fülem, ezért nem maradhattam a vízben. Szóval keresett egy olyan sportágat, ami vízközelben van. Érdekes, hogy elsőre, 7 éves koromban még nem tetszett a kajak, csak aztán 9 évesen keltette fel a figyelmemet, amikor anyukám levitt a KSI-be. Tetszett a baráti társaság, és megfogott a miliő, amibe belecsöppentem. És persze a legfontosabb: hogy végre természetben, vízen lehettem. Nekem nagyon fontos ez a szabadságérzet, nem tudnám egy teremben vagy medencében leélni az életemet.
Mit csinálsz szívesen, ha van pár szabad órád?
A legfontosabb most a kiskutyám, vele elég sokat foglalkozom, körülötte forog az élet. Amikor csak lehet, elviszem kisebb kirándulásokra – olyanokra, amiket egy mopsz testalkata elbír. Biciklivel is szoktunk menni, ilyenkor őt belerakom egy kosárba. A kutyázás egyedül is kikapcsol, de a családot és a barátokat is be tudom vonni.
Gondolkodtál már rajta, hogy mit szeretnél az élsport után csinálni?
Most nagyon motivált vagyok Tokióval kapcsolatban, ezért ez nem aktuális téma az életemben. De őszintén szólva, ezalatt a két év alatt elgondolkodtam rajta, hogy esetleg kiszállnék, és a civil élet felé orientálódnék. Szeretnék majd a sportágam közelében maradni, de nem edzőként, inkább a stratégiai munkában vennék részt szívesen, a háttérben.
