Háromszoros olimpiai bajnok és háromszoros apuka, aki a medencén túl is megállja a helyét – az életben és a tágabb értelemben vett sportéletben egyaránt. A tavalyi évhez hasonlóan idén is szurkolók hada várja majd, hogy bajnoktársaival összecsapjanak a Vizesgála barátságos vízilabdameccsén. Addig is megkérdeztük, hogyan látja manapság a világot.
Hogy érezted magad a tavalyi Vizesgálán, és mit vársz tőle most?
A délelőtti úszás teltházas volt, és nagy örömünkre óriási az érdeklődés idén is. Az úszóversenyt a Duna Arénában sokkal könnyebben tudjuk menedzselni, mert az összes paraméter tekintetében nagyobb a terület, mint a Tüskecsarnok volt. De az igazán nagy durranás az, hogy idén még több sztársportoló tud eljönni, és a nézők száma is megszaporodott.
Mennyire megterhelő példaképnek lenni – hiszen sokak szemében az vagy?
Ezzel a felelősséggel egy sportembernek meg kell tanulni élni – de a zenészeknek és más művészeknek is. Nem kell műéletet élni: az a jó, ha a valódi életmódod és viselkedésed nem különbözik attól, ahogy az emberek látnak. Nekem ez az önazonosság nagyon fontos: pont olyan vagyok, mint amilyennek tűnök.
Mit jelent neked, hogy te vagy az egyik Ötpróba nagykövet?
Storcz Botonddal és Cseh Lacival, a két nagykövet társammal együtt összesen 10 olimpiai érmünk van, ha jól számolom. Az eredményeink alkalmasak arra, hogy segítségükkel felhívjuk a figyelmet a szabadidősportok jelentőségére. Mert annak van súlya, ha egy bajnok mondja, hogy nemcsak az olimpia számít, hanem az is, hogy te jól érezd magad a bőrödben, a mozgásnak és az egészséges életmódnak köszönhetően. Hogy érdemes azzal törődnöd, milyen minőségű életet élsz, és milyen teljesítményt nyújtasz a munkahelyeden. Hiszen ezek természetesen mind összefüggenek azzal, hogy mennyire vagy fitt.
Te magad miért döntöttél anno épp a vízilabda mellett?
Nagyon hamar beleszerettem. Elküldtek a szüleim úszni tanulni, és az uszodában megnéztem egyúttal egy vízilabda-előkészítőt is. Egyből megtetszett a sportág.
Milyen kihívásokkal jár felépíteni az aktív sport utáni életedet?
A kettő nem fog elválni egymástól. Hetedik éve játszom a Honvédban, ma is edzésen voltam, hétvégén pedig játszottam a csapattal – de folyamatosan vannak emellett más tevékenységeim is. Ezt úgy tudom megoldani, hogy kevesebbet edzek, és nem teljes szerződéssel játszom, a többi munkám esetén pedig nem ülök egész nap egy irodában. Mondtam is magamnak reggel, hogy egy hibrid humanoid vagyok, aki ha itt van, akkor idefigyel, ha pedig ott, akkor oda. Szerencsére nem is várják el tőlem sehol, hogy 10 órát gürizzek egy főnök utasításai szerint, így egyszerre több projektben tudok aktív lenni. Néha nagyon fárasztó, máskor viszont kicsit könnyebb, mint élsportolónak lenni. A sport mindenképpen fontos része marad az életemnek. Ha dokumentumfilmet forgatok, akkor sport témában; ha egyesületi elnök vagyok, akkor sportegyesületről van szó; ha szóvivő vagyok, akkor pedig egy sportszervezet berkeiben vagyok az. Félig-meddig hazai pályán mozgok mindig, és ezt szeretem.
Mit csinálsz, amikor nem sportolsz?
Szeretem a koncerteket, a színházat, a filmeket, és szeretek a természetben járni. Jó találkozni a barátokkal, beülni egyet ebédelni, vacsorázni, meginni egy finom pohár bort vagy jó hideg sört nyáron. Sütögetni együtt a baráti családokkal, amíg a gyerekek játszanak. Egyszerűen csak élvezni a közösen töltött időt. De utazni, nyaralni, külföldre menni is szeretek. Időt szánok arra is, hogy itthon megismerjek minél több dolgot, főleg építészeti és természeti kincseket. Az olvasás szintén nem maradhat ki az életemből.
Mennyire várod el a gyerekeidtől, hogy sportoljanak?
Azt kértük tőlük, hogy sportoljanak, de döntsék el ők, hogy pontosan mit. Fontos, hogy a mozgás révén legyen egy hétköznapi ritmus az életükben. De ők szerencsére szívesen mozognak, szeretnek sportolni.
Fotók: Családmanager Facebook oldal
Szurkolj Kiss Gergőnek és bajnoktársainak november 25-én, a Vizesgálán! Délelőtt akár együtt is úszhatsz velük az Ötpróba úszóversenyén. Jegyek korlátozott számban még kaphatók!
