Az elmúlt szép napos, áprilisi hétvégén már újdonsült bloggerként – a szokásos vidám, optimista hangulat mellett az első „éles” cikk miatt némi félelemmel – vágtam neki a pontok és pozitív impulzusok gyűjtésének. Ez a bejegyzés a szombati Vitézlő túrás élményekről szól, a későbbi pedig a vasárnapi Vivicittás részvételről.
Ha a hétköznapi ötpróbázó már közeledik a 60 pont felé, feltétlen keresi a lehetőséget, hogy az addig kihagyott sportágakból is pontokat szerezzen. Én is így voltam ezzel, futás, úszás, kerékpár, túra, ezek számomra könnyen elérhetőek voltak, na de hol kenuzok/kajakozok? A véglegesített események között találtam rá a szendrői Vitézlő teljesítménytúrára, ahol négy sportágban (túra, futás, kerékpár, kenu) lehetett pontokat gyűjteni, ráadásul lehetőség nyílt kenubérlésre is, nem volt elvárt a saját hajó. Az időpont is jónak tűnt, de a másnapi Vivicittafélmaraton előtt nem szerettem volna nagyon megszakadni, így jött az ötlet, hogy szülőkkel, barátnővel megcsináljuk négyesben a kenuzást és ha már ott vagyunk részt veszünk a szerényen 10 km-nek nevezett, a valóságban 13 km hosszú túrán.
A lejutás Budapest környékéről rögtön kérdésként merült fel, induljunk hajnalban vagy menjünk már le szombat délután és aludjunk ott (a környéken akadtak szálláslehetőségek, de a szervezők is biztosítottak olcsó alvási lehetőséget a tornateremben). Végül úgy alakult, hogy a kissé barátságtalanul hangzó 04:45-ös indulás mellett maradtunk, így fél nyolc előtt megérkeztünk.Ekkor már sokan túráztaka hegyek között megülő ködben, emiatt viszont a kenu fél nyolcas rajtját majd egy órával eltolták. Az esemény központjában (szendrői általános iskola) kedves és segítőkész szervezőktől megkaptuk az itinereinket, szüleimet gyorsan regisztráltattam ötpróbázóknak és negyed 9-re már a kenuknál, a Rakaca-víztároló partján voltunk.
A feladat az volt, hogy két körben a tó másik oldalán elhelyezett bójákon levő ábrákat leolvassuk a szervezőknek. Négyünk kis túlzással még kenut sem látott életében, így már maga a vízre szállás is izgalmas volt. Első körben leginkább az egyensúly megtartására és a túlélésre próbáltunk koncentrálni. Valamiért még az időközben erősen kisütő nap ellenére sem akartunkmegmártózni a 14-15 °C-os vízben. Második körre, látva az egyre biztosabb haladást már magammal mertem vinni a telefonom is. Nem szeretném lelőni a poént így nem is teszem be azokat a nagyszerű képeket, amiket készítettem (ami véletlenül sem azt jelenti, hogy a szikrázó napsütésben az ügyetlenségem miatt nem tudtam épkézláb beállításokkal rendes fotókat lőni…).A dombok közti tó látványa és a tavon siklás nagyszerű élmény volt, csak javasolni tudom a jövő évi részvételt mindenkinek.A 10 km táv kezdőként is kellemes és élménydús volt, a profikat pedig a leggyorsabbaknak járó jutalom is motiválhatja.
A bő kétórás evezés után visszatértünk az addigra már a résztvevőkkel megtelt kisvárosba. A pecsételés, zsíros kenyér, meleg tea kombináció után elindultunk a túrára. A hangulat szuper volt, bármerre mentünk mindenütt a különböző távok gyalogos, biciklis túrázóival találkoztunk. Mindig jó érzés látni, hogy a közös hobbi milyen közel hozza az embereket, mindenki ráköszön a másikra, útbaigazítja a másikat. A táv során három nagyobb emelkedőt kellett leküzdenünk, de abszolút megérte.A kilátás a szendrői vár romjainál lévő kilátóból, a fenyőerdős rész, a galvácsi 56-os emlékmű vagy épp a zöldülő tavaszi erdő egyaránt emlékezetes volt.A teljesítésért kitűzőt, oklevelet kaptunk és tombolát, aminek a húzására már nem tudtunk maradni.
Összességében nekem nagyon tetszett ez az esemény, gyönyörű idő és jó hangulat volt, a szervezők nagyon kitettek magukért. Lehetett kerékpárt, kenut bérelni, biztosítottak szálláslehetőséget, étkezési lehetőséget, rengeteg féle távon lehetett indulni, sokféle díjazás volt, tombola, csoki, zsíros kenyér, víz, tea. Jövőre hosszabb távokat fogok kipróbálni, mertahogy az a honlapjukon részletesen megjelenik, sok felfedezni való van még ezen a tájon.